Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314
SZEKERES JÓZSEF NAGY-BUDAPEST KIALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI BEVEZETÉS Nagy-Budapest létrehozását az 1949. évi XXVI. törvény rendelte el. 1950. január l-jével 7 megyei várost (Budafok, Csepel - amely 1949-ben kapott városi rangot - Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest) és 16 nagyközséget (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár) csatoltak - bekebelezés formájában - Budapesthez. A törvény kimondta, hogy a főváros egyesített területe igazgatási szempontból kerületekre tagolódik, melyek számát, határait és elnevezésüket minisztertanácsi rendelet állapítja meg.' Az 1949-ben elfogadott új alkotmány előírásainak megfelelő, tanácsi típusú igazgatási szervezet bevezetéséig a fővárosban a törvényhatósági bizottság, a csatolt városokban és nagyközségekben a képviselőtestületek megbízását meghosszabították. 1950. január 24-én alakult meg az időközben közzétett minisztertanácsi rendelet alapján kialakított 22 kerület képviselőiből az átmeneti önkormányzati szerv, a képviseleti bizottság.^ 1950. június 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa javaslata alapján, a helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény előírásainak megfelelve ideiglenes fővárosi tanácsot és végrehajtó bizottságot hoztak létre. 1950. október 22-én a fővárosban „tanácsválasztásokat" tartottak, ezt követően alakult meg a Budapesti Városi Tanács és a kerületi tanácsok.^ Nagy-Budapest kialakításával egyidejűleg történt meg tehát a szovjet típusú tanácsi igazgatási rendszer fővárosi bevezetése is. Ennek nyomán Budapest 1873 óta külön fővárosi törvényben körülírt autonómiája megszűnt. Az 1950. január l-jével létrejött Nagy-Budapest, a Budapest elnevezés megtartásával a korábbi 14-el szemben 22 kerületre tagolódott. Területe 207 km^-ről 525,5 km^-re nőtt. Lakosainak száma az 1949. évi népszámlálás adatai szerint - Budapest 1058 ezer és a kömyék 532 ezer főnyi népességének egybeolvadásával - 1590 ezer főre emelkedett, ami az ország népességének 17,3%át tette ki.'' Nagy-Budist gazdasági, politikai és t&sadahni jelentősége azoróan lényegesen nagyobb volt, mint az ország népességarányán belül elfoglalt helyzete. Nagy-Budapest a XX. század közepének gyenge, közepes európai fejlettségi szintjén álló Magyarországán, ahol a lakosság zöme mezőgazdaságból élt és a falvakban lakott, képezte az egyetlen úgynevezett „városi tájat", amely a nyugat- európai régiókkal és szinttel összehasonlítható volt. Ebben a világvárosban és a hozzá kapcsolódó peremövezetekben tömörült az első világháború után kisebbé vált ország iparának mintegy háromötöde, kereskedelmének négyötöde, kultúrájának, igazgatásának túlnyomó része.' Más megközelítésben: 1938-ban, az utolsó békeévben az országterület e fél százalékán élt a lakosság 17%-a, itt működött az összes gyárüzem 47%-a, itt dolgozott a magyar gyári munkásság 62%-a, és itt állították elő az egész hazai ipari termelés 57%-át.'* Ha Budapesthez nemcsak közvetlen kömyékét, hanem az egész egyesüléskori agglomerációs övezetet is hozzászámítjuk, akkor mintegy 2 milliós lakosságról beszélhetünk. S ha Budapestet agglomerációs övezetével együtt tekintjük, akkor azt is tudnunk kell, hogy e nagyváros például 269
