Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Tóth Árpád: Hivatali szakszerűsödés és a rendi minták követése 27-60

is. Hiszen Pesten, ha nem is nagy számban, de voltak már tőkés üzemek és kereskedelmi tevékenység is folyt, noha a napóleoni háborúk utáni dekonjunktúra nyilvánvalóan nem kedvezett a forgalomnak. Ha a kor megítélését követve 6%-os (és főleg: viszonylag biztonságos) hozamúnak tekintjük a házbér és a pénzkihelyezés tőkegyarapítási formáját, akkor talán érthető is, hogy a tisztviselők miért nem vesznek részt jelentősebb mértékben a vállalkozásokban. Mentahtásukra, gazdasági stratégiájukra nézve mindenesetre ékes bizonyíték: a kockázat elkerülése, a stabilitás értékei tűnnek fontosabbnak számukra. Egyetlen eset mutat valódi tőkés vállalkozásban való részvételre. Seeber polgármester aktív kinnlevőségei között szerepel ugyanis a Duna Gőzhajózási Társaság három részvénye,*' amit Kappel Frigyes közvetített számára. Értékük 350 forint volt - szemben a teljes aktív követelés 21120 forintos összegével! Nyilvánvaló, hogy a részvény-vásárlás inkább reprezentatív aktus volt Seeber részéről. A fenti tételek mellett a hagyatékok fennmaradó része eltörpül a városatyák leltáraiban. Az ékszerek, drágakövek, valamint az ezüst tárgyak (pl. evőeszközök) ritkán tesznek ki 3-4%-nál többet a hagyaték összértékéből, pedig rubinnal, gyémánttal díszített gyűrű, gyöngy-nyaklánc, aranykarperec és egyéb más drágaságok tartoznak ide. A szegényebb tisztviselők leltáraiban egyáltalán nem találni ékszereket. A hagyaték többi tárgyi összetevőjének elemzése önálló tanulmányt is megérne, mint amelyek e réteg mentalitásának, kultúrájának ékes bizonyítékai. Még két fontosabb jövedelemforrás - az ügyvédi honorárium és az öröklés - jöhet még szóba a tisztviselők vagyonában. Közülük az ügyvédi keresetről semmiféle információnk nincsen, de feltételezhetjük, hogy erre a korszakra is érvényes a XVIII. század közepe egyik pesti polgármesterének példája, aki gyaníthatóan nem a fizetéséből gazdagodott meg, hanem inkább felesége hozománya és saját ügyvédi tevékenysége révén.^ A szülőktől, ill. más rokonoktól származó örökség súlya jelentősen eltérhet az egyes tisztviselőknél. Pl. Tretter bíró (nővérével) összesen 19100 forintot örökölt szüleitől, Morlin tanácsnok ugyan öt testvérével osztozott a szülői hagyatékban, de magtalanul elhunyt fivére után mégis jelentős összeg maradt rá. Medvenics járulnok pedig három testvérével csak az 1500 forint körüU tartozáson „osztozkodhatott". A tisztviselők anyagi viszonyait elemezve végezetül egy olyan adottságra kell felhívni a figyelmet, amely egyúttal választ adhat arra az előző részben tárgyalt problémára is, hogy miért vonzotta a kor emberét a tisztviselői pálya annak ellenére, hogy kevéssé volt jövedelmező. Az első országos érdekeltségű magyarországi nyugdíjintézetet 1797-ben állították fel Budán. Alig tizenegy esztendő elteltével Pest városának tisztviselői is alapítottak egy nyugellátó intézetet, amely lehetővé tette, hogy a későbbiekben a nyugállományba vonuló tisztviselőket, ill. haláluk után özvegyeiket folyamatosan ellássák." A pesti nyugdíjintézet bevételei közé tartoztak a tisztviselők végrendeleteiben rájuk hagyott (néhány forintnyi) tételek is. Mire nyújtott módot a nyugdíjellátás? A városi tisztviselő, ha még oly magas beosztású is, mint Madedl János volt - igen szegényen élhetett. Madedl főjegyzőként halt meg 1824-ben és posztjából kiindulva aligha kétséges tanácsnokká választása, ha el nem ragadja a halál. Az alábbi, - bár negatív - példa mégis arról árulkodik, hogy esetenként működött valamiféle szociális háttér, ami biztonságot adott. E szöveg abból a folyamodványból származik, amit Madedl lánya kérvényének megvizsgálása után fogalmaztak meg és küldtek a Magyar Királyi Kamarának.'*^ „Madedl Rozina néhai Madedl János... leánya az eleinkbe terjesztett... könyörgő levelében az iránt esedezett, hogy neki boldogult annya Madedl Borbála eltemetésére szükséges költségek fedezésére, nem különben annya által tartott lakás bérének megfizetésére halottpénz fejében bizonyos somma e város házi pénztárából fizettessék ki, kérelme támogatásául azt hozván fel, hogy attya halála után maradt vagyonban tapasztaltatott fogyatkozás tekintetéből az 1827. Febr. 27. ...kiadott kegyelmes ren46