Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

JESZENSZKYNEBUCSIEVA SZEMELVÉNYEK A BUDAI KIRÁLYI KERTEK TÖRTÉNETÉBŐL Kertet övező fonott kerítés ábrázolása a pesti Belvárosi templomban levő középkori falfestményén. A budai körpanoráma látóhatárát egyik oldalon a meredek sziklafalú Gellérthegy, a másik oldalt a Csillaghegy lankái zárják. Közéjük ékelődik a Naphegy, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódjon a fehér dolomit sziklás Sashegyben és még távolabb, a budai hegykoszorúban. Az egykori budai királyi várkertek ezeken a magaslatokon helyezkedtek el, a Várhegyen épített királyi rezidenciák közül szerte gyűrűzve. Mint ismeretes, IV. Béla volt az első, aki a tatárjárás után idetelepítette várát, ám ő maga még kevés időt töltött itt. A magyar középkor korai szakaszára jellemző módon irányító tevékenységét udvarával az ország városait, várait birtokközpontjait látogatva végezte. A XIII. század elején Budáról királyi kertek nem ismeretesek, és talán a fenti okok miatt nem is voltak. Az igaz, hogy már a legkorábbi időkből maradt fenn nyoma a köznép mezőgazdasági tevékenységének, szőlőtermesztésének, ám ezek nem voltak valódi kertek. KERT szavunk, elkerekített, elkerekített, elkertelt helyet jelent. E fogalom lényege a növények gondos ápolása és fenntartása. 1055-ben olvasható először magyarul a tihanyi, bencés apátság alapítólevelében. Ugyanebben az okmányban megtaláljuk a „monyoró", (mogyoró), a „körtvély" (körte), a „berkenye" magyar elnevezéseit is. Egy 1095-ben kelt oklevelünk tovább bővíti a felsorolást „bor", „gyümölcsbokor", „komló" szavainkkal, majd egy másik 1181-ből említi a „szőlő" és a „bab" nevét. Temesvári Pelbárt budai ferences szerzetes összegyűjtött beszédeinek címlapján régi magyar gyümölcsöskert képét metszette fába az ismeretlen művész. A XIII. század közepétől tapasztalható, hogy a Várhegyen már igazi kertek különültek el. Ekkori okleveleink már számos magyar nevű fát,