Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

A királyi kertek földrajzi határai cserjét, zöldséget és gyógynövényt említenek. Pl. az esztergomi érsek 1243-ban panaszt tett, hogy almáskertjét és szénáját a dunai hajósok megdézsmálták. A királyi megtorlás nem késett: halálbüntetést rótt ki a tett elkövetőire. Kezdetben a köz- és főemberek kővel, árokkal körülvett kertjeiben - már tudatos termesztés eredményeképpen - elsősorban haszonnövényekkel foglalkoztak. Ezt a legősibb kerttípust, - a haszon vagy ellátókertet - alakítja, formálja előbb a célszerűség, a gazdaságosság, később az esztétikai igény. A kertkultúra legfőbb meghonosítói már igen korán a szerzetesek voltak. A ferencesek az elsők, akik felfigyeltek a természetre, és ezáltal egyre jobban megismerték azt. A kolostorkertek (hortus claustralis) a középkori Európában jótékonyan segítették a növényismeretek bővülését. A kolostorok peristyles udvarát a keresztút négy részre osztotta, és ezekben a részekben nevelték az első dísznövényeket (Juniperus Sabina-t, a Boldogasszony ágát, vagy nehézszagú borókát). Az utak találkozási pontján általában kút, vízmedence vagy egy kiemelkedő szépségű növény állt. A kolostorkertek részei voltak a szerzetesi lakásokat övező kertek (hortus religiorum), a vendégházhoz tartozó kertek (hortus hospitae), a kórház és orvosi lakás több, azonos nagyságú mezőre osztott gyógynövényes kertjei (hortus infirmariarum vagy Herbarium), a paradicsomi kert (hortus delicianim), valamint a szőlős-, zöldséges- és gyümölcsöskertek, mely utóbbiak gyakran közösek voltak a temetőkerttel. Az idők során egy-egy kiemelkedő rendtag sírját gondosabban díszítették, került rá virág is. A középkori kolostorkerteknek ez a feltehetően római hagyo-mányokat őrző rendszere hosszú időn keresztül mit sem változott, s hatással volt a budai királyi kertek kialakulására is. A magyarországi kolostorkertek nagyságát, felosztását is a kialakult szokások határozták meg. A domonkosok, a ciszterek kertjeiket zárdáik, kolostoraik mellé, azok közelébe, jól védhető helyre telepítették, tipikusan sík vidékre. Megjelent Magyarországon néhány olyan rend is - a karthauziak, a karmeliták, és a kamalduüak, - amelyek életében különösen jelentős volt a kert. E rendek tagjai visszavonultan éltek, egyedül a kert jelenetett számukra valamiféle kapcsolatot a világgal. Azoknál a rendeknél, ahol fogadalom tiltja a húsevést, az élet fenntartására a növényi táplálék szolgált, melyet meg is termeltek saját kertjeikben. A karmeliták zöldség- és gyümölcsöskertjei különösen híresek voltak. Hosszú századokon át a kolostorok a gyógyítás központjai is voltak, így kertjeikben gyógyfüvek, „herbák" termesztésével is foglalatoskodtak. 326