Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314
akadályozta a nagy vásárlóerővel rendelkező belső piac kialakulását. A másfél milliós lélekszámú budapesti agglomeráció ugyanakkor felvevőképességével és igényeivel az egész magyar gazdasági életnek - az export-lehetőségek alakulása mellett - meghatározó tényezőjévé vált. A már felsorolt okokon kívül ez a sajátosság is közrejátszott a magyar ipar Budapest központosítottságának létrejöttében, a főváros és a peremövezet e korszakban is folytatódó rohamos mérvű fejlődésében.^' A NAGY-BUDAPEST EGYESÍTÉSI TERV ALAKULÁSA AZ 1920-AS ÉVEKBEN Az elvesztett világháborút követő időszakban Nagy-Budapest kérdése lekerült a politikai küzdőtérről. A területének egyharmadára zsugorodott ország fővárosa aránytalannak látszott a népességhez képest. Egy sor más égető probléma - a szétzilált gazdaság helyreállítása, a menekültek beilleszkedése, a régi és újonnan felemelkedett hatalmi csoport osztozkodása az ország feletti uralomban - követelt sürgős megoldást. Az élet már létrehozta a főváros körül a milliósnál nagyobb lakosságú agglomerációt. Ezért a főváros és a környék összekapcsolása csupán a közigazgatás rendjének szabályozási problémakörében jelentkezett. Nem az agglomeráció gazdaságinépességi vonatkozásaiban volt szükség valamiféle elhatározásra, hiszen e téren az 1920-as években is töretlen volt a fejlődés, hanem éppen a jól szabályozott kapcsolatrendszer kialakítása volt a feladat. Nyilván a főváros és kömyéke igazgatási, közlekedési, stb. kapcsolatrendszerének ésszerű megvonása méginkább növelhette volna nemcsak e központi régió, hanem visszahatásában az egész ország felemelkedését. E szabályozásra, ekkor egy egész sor politikai és gazdasági ok miatt nem kerülhetett sor. A gazdasági összefonódás erősödésén túl, az 1920-as években már néhány más pánt is összekötötte a fővárost a peremövezettel. A telefonhálózat eleve a kömyékbeli városoknak és községeknek a fővárossal egységes hálózatba való kapcsolásának alapelve szerint létesült. Az 1923-ban alakult fővárosi tulajdonú BSZKRT érdekeltségi vállalatai révén (a BHÉV csak 1933-tól a fővárosé), már ebben az évtizedben meghatározó tényezője a peremövezeti közlekedésnek. Ezekben az években indítja járatait a főváros új autóbuszüzeme is az elővárosi körzetekbe. Az Elektromos-, Víz- és Gázművek is kiterjesztik hálózatukat a közigazgatási határokon kívülre, bár a peremvárosok egy részének kiépült a saját kommunális ellátási hálózata. Igazgatási, rendészeti szempontokból is mutatkozott előrelépés. Újpest már 1907-ben városi rangot kapott; Rákospalota és Pestszenterzsébet 1923-1924-ben, Budafok 1926-ban. 1889-1916 között - beleértve Csepel nagyközséget is - kiterjesztették területükre a fővárosi rendőrség illetékességét. Azonban büntetőrendészeti szempontból, éppúgy, mint a Pest-megyei igazgatás szempontjából is, külön területi egységként kezelték a Pest kömyéket: a pestvidéki ügyészség illetve bíróság, a budapestvidéki rendőr-főkapitányság és közigazgatásilag is a Pest megyei központi járás kötelékébe tartozott, tehát bizonyos különállása mindig is megvolt az igazgatáson belül. Választójogi szempontból is eltérő rendezés alakult ki.'^ A gazdasági kapcsok erősödése, az igazgatásrendészeti különállás ellenére, főként politikai és nem utolsósorban gazdasági megfontolások miatt nem haladt előre az egyesítés ügye. Az 1920. évi fővárosi községi választásokon a Keresztény Községi (Wolff) Párt jutott a törvényhatósági bizottságban többséghez. Wolffék, akik az ellenforradalmi rendszer jobboldalán helyezkedtek el, éppen a főváros feletti uralom megszerzésével jelentős hatalmi bázishoz jutottak. A budapesti autonómia berkeiből - támaszkodva egyebek mellett a közüzemi hálózat anyagi-társadalmi erejére - saját elképzelésük és érdekeik szerint próbálták az országos politikát befolyásolni. Éles keresztényszocialista-antiszemita-szélsőjobboldali demagógiájuk zavarta a rendszer konszolidációjára törekvő konzervatív-liberáüs beállítottságú kormányt. Érthető, ha a hatalmi harcban a 289
