Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

közműhálózat kiépítése, a közlekedés gyorsütemű fejlesztése a fejlődés alapvető feltételeinek biztosításán túl, közvetlenül is elősegítette a budapesti vállalkozói körök megerősödését azáltal, hogy hosszú évekre versenytársaktól mentes profitszerzési lehetőséget biztosított számukra. E kettős irányú tevékenység, a városfejlődés keretei megteremtésének és a fővárosi vállalkozói csoportok erősítésének a céljait szolgálta. A századforduló körül váltak jelentőssé az ipar fejlődése szempontjából a főváros közműveinek szolgáltatásai, a jó úthálózat, a korszerű helyi közlekedés, a hírszolgálat. Nem véletlen, hogy a fővárosi ipari üzemek és a peremövezeti nagyvállalatok zöme éppen a századforduló körül alakult, vagy fejlesztette jelentősebb méretűvé tevékenységét. A főváros gyors növekedése kedvező feltételeket teremtett a közigazgatási határokon kívül és azok mellett is a gazdasági- ipari fejlődéshez. Az így kialakult országos jelentőségű koncentráció ugyanakkor magára az országos szintű gazdaságpolitikára is visszahatott. A kormány számolni kényszerült a budapesti igényekkel. A fővárosban és peremvidékein élő nagyszámú munkás és érdekképviseletei valamint pártjai közvetlen befolyást gyakoroltak az irányító intézményekre. Iparfejlesztési intézkedések meghozatalakor, közmunkák kiadásakor az volt a döntő szempont, hogy minél több munkaalkalmat biztosítsanak, s ezáltal a budapesti tömegek életszínvonala emelhető legyen. Ezeknek az éveknek a kormánypolitikájára a budapesti érdekek, kívánságok és igények messzemenő figyelembe vétele a jellemző. Nem elhanyagolható tényező a fejlődésfolyamatban a főváros országos jelentőségű sajtójának szerepe sem. A liberális- radikális- és munkásújságok befolyásoló hatása túlnőtt a főváros határain s az ország hangulatának, közvéleményének alakításában is döntő szerepe volt. NEHANY EURÓPAI NAGYVAROS KIALAKULÁSÁNAK FOL Y AMA TA A XIX. század utolsó harmadában nemcsak Budapesten és környékén gyorsult fel a fejlődés folyamata. Bécs, Berlin, Párizs és London nagyvárossá alakulása hasonló környékbeli fellendülés nyomán következett be: az említett városok esetében is széttörte a fejlődés a régi városi kereteket. A nagyvárosok és a peremövezetek közötti szoros kapcsolatok ott is felvetették a rendezés igényét. A monarchia fővárosa, a példaképnek és egyben legyőzendő vetélytársnak tekintett Bécsnek 1874-ben - a Favoriten övezet bekebelezésével - 55 km^ alapterülete volt. Az újabb rendezés 1890ben következett be, amikor 30 kömyező községet teljesen, 23-at részben kebeleztek be. 1905-ben újabb 9 községet teljes egészében, ötöt részben Bécshez kapcsoltak. Az első világháború előtt Bécs területe 278 km^-re nőtt, lakosságának létszáma meghaladta a 2 milliót. A rendezés az érintett vezető-testületek szívós ellenállása, viták és újságkampányok közepette, a kormány hatalmi helyzetből hozott rendeletei nyomán vált lehetővé.^" Berlinben a XVIII. század folyamán lerombolták a városfalakat, s az azokon kívül kialakult négy elővárost beolvasztották. 1861-ben két város bekebelezésével a porosz főváros területe 592 km^-re, lakosainak száma félmillióra nőtt. A századfordulóra a Német Birodalom fővárosává fejlődött Berlinben a lakosok száma meghaladta a kétmilliót. 1911-ben a várost és környékét egységes testként kezelő, a városrendezést és a közlekedést fejlesztő testületet hoztak létre. NagyBerlin, amely 7 városból, 59 községből és 27 településből állt, 1920-ban a porosz államtanács rendelete alapján jött létre. Lakosságának száma ekkor megközelítette a négymilliót. Párizs a régi erődvonal 1860-ban történt lebontása után fejlődhetett azáltal, hogy összevonták az újonnan létesített erődítési láncolaton belül fekvő 14 községet. Az első világháborúig Párizs és sűrűn lakott környékének lakossága négymillió körülire duzzadt. Itt is sürgető szükségként vetődött fel 20 kömyező település közigazgatási bekebelezése. 1911-ben jött létre a Párizs kiterjesztésére alakult bizottság, amely a bekebelezések helyett a környék gazdálkodásának, és rendezésének egységes szempontok szerinti szabályozását kívánta elérni. Két évtized után törvény 282