Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

született, amely Párizs központjától 35 km-es sugarú kör területére írta elő a közös városrendezési tervkészítést. London fejlődése során 1855-ben vetődött fel a városmag és a környező települések kapcsolatának rendezése. 1899-ben törvényt fogadtak el, melynek alapján a szűkebb város környezetében kialakult 127 önálló igazgatással rendelkező községet megszüntettek és 29 várossá vonták össze. Az új alakulatokat, kerületi városokként Londonhoz csatolták. A négy vizsgált nagyváros tekintetében, némi időbeli eltéréssel, hasonló a fejlődés vonala, mint Budapest esetében. A fővárosok és környékük kapcsolatainak rendezése, a fővárosok fejlődésének útjában álló, helyi érdekek védelmében kibontakozó ellenállás leküzdése - Párizs kivételével - a központi érdeket képviselő kormány hatalmi helyzetből hozott törvényeinek alapján vált lehetővé. A felhozott példák azt bizonyítják, hogy az összes tényező megegyezése útján közigazgatásilag egységes nagyvárost nem lehetett kialakítani. Hosszú évtizedek huzavonái bizonyultak teljesen eredménytelennek. Igazgatáspolitikailag egységes nagyvárost csakis hatalmi úton lehetett létrehozni. Az így létrehozott nagyvárosok jelentősen hozzájárultak nemcsak a kereteik között élő tömegek életszínvonalának javulásához, hanem egyben jelentős tényezőivé váltak országuk fellendítésében, gazdagításában. Bárczy István polgármester felkérése alapján Harrer Ferenc foglalkozott első ízben tudományos alapossággal és szakszerűséggel Budapest és a peremövezetek közötti kapcsolat szabályozásának témakörével. 1908-ban elsőként szögezte le: „A kérdés nem lehet az, történjék-e bekebelezés vagy sem, hanem csak az, miként történjék, csaknem bizonyos azonban, hogy minél később fog Nagy-Budapest kérdése megoldást nyerni, annál kedvezőtlenebbek lesznek a körülmények, különösen a fővárosra nézve."^'Egy 37 évvel később publikált tanulmányában mintegy összefoglalta a kérdéskör félévszázados vajúdásának tapasztalatait: „A probléma megoldása igen nehéz, mert három érdekeltség van benn a játékban, az összefogás ellen ható valóságos és vélt tényezőkkel. A nagyváros túltengő szervezet és nagyobb feladatok terhétől fázik, a környéki közületek külön érdekeik elhanyagolásától, a magváros terheinek reájuk áthárulásától és keményebbre fogott s kevésbé kényelmes közigazgatástól félnek, a megyei közület pedig, amelyből a környéki községek kiszakíttatnak, ezektől eredő jövedelme elvesztését fájlalja, emellett mind a három érdekeltségnél tradíciós, presztízs és politikai szempontok is játszanak közre ... a két aktívan érdekelt, a magváros és a kömyék között a tapasztalat szerint a hajlam közigazgatásuk összefogására különböző időben szokott mutatkozni; a városiasulás első időszakában a környéki községek keresik a várossal való kapcsolatot, de ennek részéről a hajlandóság nincs meg, amikor azután a magvárosra válik fontos érdekűvé a bekapcsolás, akkor már a kömyéki közületek idegenkednek tőle. Ezért történt a nagyvárosoknak kömyékükkel való összeolvasztásának megoldása mindenütt az állam hatalmi szavával."^* Másutt így ír: „...az elsődleges kérdés mégis csak az, vajon hajlandó-e Nagy-Budapestet a kormány törvényhozás útján hatalmi szóval megteremteni, mert másként ez aligha lesz lehetséges."" Az első világháború végéig hatalmon lévő magyar kormányok nem akarták ezt a már akkor is időszerű döntést meghozni. 283