Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szívós Erika: Városvezető elit Pesten a XVIII-XIX. század fordulóján 9-25

az olvasókabinetek, és egyre több magánkönyvtár nyílt meg a nagyközönség számára. Amikor tehát valaki megvásárolt egy könyvet - kivált, ha nem szépirodalomról volt szó -, eléggé valószínű, hogy az valamiért fontos volt a számára. Egyetértett, vagy rokonszenvezett a benne foglaltakkal, a könyv számára lényeges gondolatokat közölt, vagy szüksége volt az onnan nyerhető ismeretekre. Ha valaki elolvas egy könyvet, az valamilyen módon kétségkívül hat a gondolkodására, befolyásolja akkor is, ha az illető nem azonosul az olvasottakkal. Ily módon a könyv sokféle információt nyújthat. Ha a könyvtár egészét tekintjük, sokatmondó a könyvek tematikus összetétele, az hogy milyen arányban vannak benne képviselve a különféle témák és műfajok. A hivatásbeli felkészültségtől az irodalmi ízlésig, a vallásosságtól a politikai érdeklődésig számtalan dologra következtethetünk bizonyos könyvek meglétéből - vagy akár hiányából. Joggal vetődik fel az a kérdés is, mennyiben vonhatók le érvényes következtetések a korszak városi polgárságának műveltségére nézve egyetlen polgár könyvhagyatékának alapján? Egyedi esetnek számít-e Pisztory József könyvtára, vagy jellemző példája a jobb módú városi polgárok kultúrájának? Mindkét feltételezés mellett szólnak érvek. Ebben a korszakban igen ritkán vettek fel könyvjegyzékeket a hagyatéki leltárakba, ezért, ami a városi polgárság könyvkultúráját illeti, kevés az összehasonlítási alap. A vizsgált évtizedekből származó hagyatéki leltárakban egyetlen más esetben sem említenek könyveket - ez azonban aligha jelenti azt, hogy négy évtized összes tanácsnoka és városi tisztviselője közül, a polgármestereket és a bírókat is beleértve, Pisztory volt az egyetlen olvasó ember. (Hagyatéki leltára sem mindenkinek készült, és abban is leggyakrabban csak az ingatlan- és pénzvagyonról történik említés.) Az egyetlen, a korszakra vonatkozóan támpontot nyújtó összefoglalás Holl Béla írása a XVIII. századi pest-budai polgárok könyvkultúrájáról." Az általa tárgyalt könyvhagyatékok jó része a 18. század első feléből való, azaz összehasonlítási alapként csak erős fenntartásokkal kezelhető; ha azonban Pisztory könyvtárát a század utolsó harmadából származó leltárakkal vetjük egybe, kitűnik, hogy a százhúsz kötetes könyvtár polgári mércével mérve korántsem volt átlagos jelenség, és egy szerteágazó érdeklődésű, az átlagnál műveltebb polgár képét vetíti elénk. Egy közvetett érv viszont amellett szól, hogy kellett lennie a városban egy, ha nem is túl széles, de stabil olvasóközönségnek, amelynek tagjai rendelkeztek a Pisztoryéhoz hasonló olvasottsággal és érdeklődési körrel. A korszak (német származású) pesti könyvkereskedőiről köztudott, hogy csak olyan könyveket árusítottak, ill. rendeltek meg külföldről, amelyeknek sikerére bizton számíthattak. A kortársak, kivált az irodalmárok, sűrűn panaszkodtak, hogy a német könyvárusok csak a maguk hasznát nézik, s nemigen vállalkoznak az igényesebb magyar szépirodalom terjesztésére a közönség csekély érdeklődése s az ebből következő sovány bevétel miatt. Tehát maga az a tény, hogy Pisztory könyvtárában megtalálhatók bizonyos könyvek, arra vall, hogy a pesti könyvkereskedők kifizetődőnek látták ezeket külföldről behozatni - feltételezhetően azért, mert létezett irántuk közönségigény. Ha szemügyre vesszük az egész könyvlistát, szembetűnő a Pisztory-könyvtár rendkívüU sokszínűsége. A csoportosítás szempontjaitól függően legalább tizennyolc-húsz témakört, illetve műfajt lehet megkülönböztetni. Más XVIII. századi könyvhagyatékok tulajdonosaival összehasonlítva Pisztory szokatlanul sokoldalúnak tűnik. Ezt a sokoldalúságot, és ezen belül is a bizonyos témák iránti érdeklődést megmagyarázhatja Pisztory iskolázottsága, aki - akárcsak a generációjába tartozó pesti születésű városatyák közül szinte mindenki - a pesti piarista gimnázumba járt.'^ A piaristákkal való kapcsolatra utalnak a könyvhagyaték egyes kötetei: így pl. a Vita Josephy Calasanty c. műé, mely Calasanti Szent Józsefnek, a rend alapítójának életét dolgozza fel; több piarista költő műve (Bielek László: De majoríbus Hungarorum; Hanulik János Chrisostom: Lyrícomm Librí); közvetetten ide sorolhatjuk a jezsuitákat gúnyoló A jezsuita és az ördög című szatírát is, amelyre később még visszatérünk. 17