Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171
ERDEI GYÖNGYI TÖRVÉNYHOZÁS ÉS VALÓSÁG NÉPOKTATÁS A FŐVÁROSBAN 1868-1880. 1. AZ ELŐZMÉNYEK MOZAIKOKA MAGYAR POLGÁRI KÖZOKTATÁS TÖRTÉNETÉBŐL Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis - mely az oktatás állami szabályozásának első kísérletét jelentette, - már magában hordozta egy gyökeresen új szemlélet csíráit, mely szerint az ország műveltségi és gazdasági fejlettségi szintje között szoros összefüggés áll fenn. A korábbi évszázadokban elegendőnek tűnt, ha az egyház által közvetített - elsődlegesen a szertartásokhoz szükséges - tudásanyag birtokába kerülnek az alsóbb néposztályok. A szűkkörű művelt réteg utánpótlása is nagyrészt egyházi keretek között folyt, s bár a képzési formák nem nélkülöztek bizonyos nyitottságot, a bejutás esélyei a vezető rétegek gyermekei számára lényegesen kedvezőbbek voltak. Az 1848-ig eltelt közel háromnegyed évszázad során azonban sem a politikai, sem a gazdasági feltételek nem tették lehetővé az általános népoktatás bevezetését, melyet e közbenső időszakban az osztrák állam a maga részéről éppúgy sürgetett, mint az ellenkező előjelű magyar reformmozgalom. Az áprilisi törvények nyomán létrejött felelős magyar kormány közoktatásügyi minisztere Eötvös József - mindenekelőtt ezt a feladatot akarta megoldani. Szükségessé vált ez azért is, mert a polgári jogegyenlőség kodifikálásával az oktatásról, illetve az ezzel kapcsolatos állami feladatokról alkotott radikálisabb nézeteknek teret kellett kapniok az állami politikában. Érvényesülését mindenekelőtt maga Eötvös sürgette. „Századunkban az anyagi érdekek kifejtése anélkül, hogy egyszersmind a nép kimíveltetése eszközöltetnék, a lehetetlenségek közé tartozik;' ...az iparnak fő eszköze az ember, nem anyagi ereje, mely napjainkban erőművek által pótoltatik, hanem értelmi tehetségei által."^ 1848 júliusában nyújtotta be törvényjavaslatát az elemi oktatásról. Elrendeli a tankötelezettséget - fiúk számára 12, lányoknak 10 éves korig -, meghatározza a kötelező tantárgyak körét, de fenntartja az iskolaállítás szabadságát felekezetek és magánosok számára is. A tervezetből világosan tükröződik a szándék, hogy az iskolák idővel az egyes települések, illetve az állam kezelésébe menjenek át. Jelentősen korlátozza a felekezeti iskolák támogatását, s a vegyes vallású települések lakóit is arra ösztönzi, hogy közös iskolát hozzanak létre, ahol az oktatás ingyenes. Eötvös részletesen foglalkozott az állami felügyelet kérdésével. Az első ~ sokszor viszszatérő - kérdés: van-e joga az államnak arra, hogy kényszerítse polgárait gyermekeinek iskoláztatására? A liberális eszmerendszer egyértelmű igennel felel a kérdésre, hiszen az államnak a gyermekek érdekeit is képvisehiie kell - akár a szülőkkel szemben is. Ha azonban az államnak joga van a kényszerhez, akkor ingyenessé kell tennie az oktatást, a fedezetről pedig általános adóztatás révén gondoskodik. Ebből természetesen adódik a felügyelet joga is, melyet legcélszerűbben a helyi lakosság révén gyakorolhat; ezzel a közvetlen érdekeltség mellett az önkormányzat is biztosított.^ Az Eötvös által képviselt álláspont elméletileg kifogástalan, csak akkor válik problematikussá, amikor szembesítjük a valósággal. Világos volt ugyanis, hogy az állam nem lesz képes anyagi fedezetet biztosítani az iskolák fenntartásához, ezért a kívánt célt a távoli jövőbe kell helyezni. 155
