Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171

Maradnak a felekezeti iskolák, s gondoskodni kell a megfelelő állami felügyeletről. További kérdések adódtak az állami felügyelet gyakorlásának módjáról - de ezek ekkor még nem körvonalazódtak. Az oktatás nyelvének kérdésében a tervezet radikális álláspontot képvisel, minden elemi iskolában előírja a magyar nyelv tanítását. A képviselőházban 1848 augusztus 3-tól 12-ig tárgyalták a törvényjavaslatot. A képviselők többsége Eötvös tervezetének radikális módosítása mellett döntött: nem járultak hozzá a felekezeti iskolák állami támogatásához, s minden községben közös (nem felekezeti) iskola létesítését írta elő a módosított törvényjavaslat. A radikalizmusra jellemző, hogy a működő felekezeti iskolák további sorsát is a hívek döntésére kívánták bízni. A felsőház az ilymódon átalakított törvényjavaslat elhalasztása mellett döntött, de a politikai viszonyok végülis lehetetlenné tették a tárgyalás folytatását. A magyar oktatáspolitika - közel 20 évre - osztrák kézbe került. A forradalom leverése után az osztrák kormányzat első intézkedéseinek egyike Leo Thun közoktatásügyi miniszter rendelete" volt, mellyel - a birodalom többi részéhez hasonlóan - rendezte Magyarország oktatásügyét. Szigorú állami felügyeleti rendszert vezetett be, melyet összekapcsolt a katolikus egyházi felügyelettel. Ezek a rendelkezések, s a németesítés politikája kevéssé hatott az elemi oktatásban, ahol az anyanyelv szükségképpen megtartotta jogait, viszont a statisztikai adatok gyűjtése, valamint a tankötelezettség elrendelése', s az állami felügyelet az oktatás kiterjesztését eredményezte. Egy tanító 100 gyermeket taníthatott. A rendelkezés előírta igaz, csak a legelemibb - kötelező tantárgyakat, s a 3 évi elemi iskolázás rövidsége miatt a vasárnapi és ismétlő iskolák felállítását. A tanítói állást a rendelkezés képesítéshez kötötte, ezért kétszeresére emelték a tanítóképzők számát, s gyakorló iskolával kapcsolták össze. A protestánsokra a szabályozás elvileg nem vonatkozott, annak ellenére, hogy 1850-ben autonómiájukat felfüggesztették. A protestáns iskolák fenntartói azonban maguk is szükségesnek ítélték az iskoláikban folyó oktatás korszerűsítését. A reformátusok egyházkerületei 1858-ban elfogadták a Gönczy Pál által készített népiskolai szervezetet, mely részletesen szabályozta a népiskolák belső életét és működési kereteit. Az osztrák központi szervek által életbeléptetett szabályozás azonban nem hozta meg teljes mértékben a kívánt eredményeket. A polgárosodás kezdeti szakaszán álló társadalomban az oktatás viszonylag gyors és radikális átszervezéséhez hiányoztak az alapvető gazdasági és létfeltételek. A meghirdetett korszerű oktatási elvek mégis hatottak a művelt „közvéleményre", s hozzájárultak, hogy a későbbiek során a téma ismét nyilvánosság elé kerüljön, s az álláspontok kikristályosodjanak. A jelzett problémák ellenére az új iskolafelügyeleti szervek működése komoly haladást eredményezett. 1860-ban, amikor a helytartótanács újra működni kezdett, az addigi szigorú tanfelügyelet megszűnt, s öt kerületi felügyelőt bíztak meg az összes népoktatási intézmény ellenőrzésével. Ekkor „több száz község bezárta vasámapi iskoláját",** de sok a normál iskolát is, és elküldték a tanítót.^ A visszaesést jelző kortársi helyzetképekkel összecseng annak a statisztikai felvételnek az eredménye, melyet a helytartótanács 1864-ben készített az elemi iskolák állapotának felmérése céljából.* 2 NÉPOKTATÁSI HELYZETKÉP 1865-68 Az 1860-as évek közepén - az ország politikai helyzetéről folyó polémiák mellett - hirtelen a népoktatás is az érdeklődés középpontjába kerül. Napilapokban és a meginduló szaksajtóban folytat párbeszédet a kor értelmisége, felrajzolva - e kérdéskör összefüggéseit elemezve - egyúttal a fejlődés perspektíváit is. Vajon mi az oka e hirtelen támadt érdeklődésnek, s hogyan értékelik a kortársak az ország műveltségi szintjét és a továbblépés lehetőségeit? „Ámbár a 867-iki átalakulásnak állandóságához nincs bizodalmam, mégis azt hiszem, hogy a 156