Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

re felhangzik a viszonyok modern kritikája is. Nem véletlen, hogy egyes konzervatív hangok már az arisztokrácia és a nagyburzsoázia visszahúzódását fájlalják a páholyokból, miközben mások a „független" polgárt hiányolva az értelmiségi, hivatalnoki elem erősödő túltengését panaszolják. Az a körülmény, hogy a szabadkőművesség egyre inkább a polgári középrétegek és az ezek soraiban mint már láttuk egyre nagyobb számban helyet foglaló értelmiségiek és hivatalnokok szervezete lesz, a polgári fejlődés a páholyok tagsága által megoldandónak látott problémáinak körét is nagyobbra tágítja annál, melyet az immár birtokon belülre került nagyburzsoázia vagy (az abból éppenséggel végleg kiszorított) arisztokrácia kívánatosnak talál. A szabadkőművesség támogatása a polgári viszonyok intézményes létrejötte és megszilárdulása után számukra így lassan már elvesztette jelentőségét, e viszonyok továbbfejlesztése, a feudális maradványok eltüntetése már nem állván elsőrendű érdekükben. Az új elemek beáramlásával észlelhető új igények megfogalmazása és a bírálat szempontjai így korszakunk vége felé már kezdik túllépni a szabadkőművesség körének eddig szokásos kereteit - elsősorban a budapesti páholyokban. Hiszen a budapesti Könyves Kálmán páholy már a 90-es évek elején elfogadja tárgyalási alapul a szocializmust és a kommunizmust mint a társadalmi fejlődés egy tudományos magyarázatát -, mikor a debreceni páholyban még azt hiszik, hogy a szabadkőművesség feladata az ilyen nézetek elleni erőteljes fellépés. Az 1895-ös szabadkőműves nagygyűlésen „a legprofánabb hang és modor" is szóhoz jut: a városegyesítés korának méltóságteljes, az általános humanitást és a tiszta demokráciát: a szabadversenyes kapitalizmus illúzióját hangoztató, jótékonykodásban tevékeny nemzedékével szemben felhangzik a vád, hogy mintegy öncélnak tekintik a szabadkőművességet, hasonlóan az olyan gyároshoz, aki keni a gépeket, „de 2000 főnyi munkásságának nem ad feldolgozni való nyersanyagot". A páholyok egységes működését sürgetik égető társadalmi vagy állami kérdések megoldására, önálló akciót, öntudatos egységes vezetést. S ha a bíráló szó korszakunkban még nem válik is hivatalos programmá jelentkezése jól jelzi nemcsak a budapesti szabadkőművesség útjának új szakaszát, hanem a budapesti polgári fejlődés a millennium után kibontakozó szakaszának várható feszültségeit is.

4 1896-1918 Mert a polgári társadalom szerkezetének kibontakozása után abban immár az első kérdőjelek megjelenése természetszerűen nem hagyhatta érintetlenül a szabadkőművességet sem, s kivált azokat a szervezeteit nem, melyek Budapesten éppen az ország legpolgáribb társadalmába s annak is a feudális maradványoktól, vagy befolyástól légmentesebb rétegeibe eresztették gyökereiket. Társadalmi bázisának sajátosan polgári összetétele folytán is a polgári társadalom problémái iránti különös érzékenységével a budapesti szabadkőművesség keretében - mint láthattuk is - már a Millennium előtt megindult bizonyos erjedés: szembefordulás a polgári társadalom hagyományos eszméivel és a szabadkőműves munka még ehhez idomuló módszereivel. És akkor, mikor a századforduló gazdasági válsága világossá tette, hogy e kibontakozott polgári társadalmi szerkezet sem hibátlan, e ténynek következtetéseit a polgárságon belül elsőnek és legtöbb oldaláról nem meglepő módon éppen a szabadkőművesség kezdte meg levonni. Mert a 31