Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

szabadkőművesség társadalmi bázisának kezdettől fogva meglévő erős - és mint emlékezhetünk sokak által már ekkor sem túl nagy lelkesedéssel regisztrált - értelmiségi-alkalmazotti színezete a 90-es évek elejétől elsősorban az alkalmazott értelmiség, s ezen belül is főleg a magán- és már sokkal kisebb mértékben a közhivatalnokság továbbá tanárok, újságírók beáramlásával erősbödött: egyre több olyan elemmel, melynek ellentétben a szabadkőművesség régi, és kivált a skót rítusú páholyokból átjött, a régifajta, még a szabadversenyes kapitalizmus alapján álló és ennek megfelelően szélső liberális eszméket valló, mindenekelőtt a feudális maradványok ellen és a polgári fejlődés szabaddátételéért küzdő tagságával - éppen a tőkés rendszer korlátozása, termelési anarchiájának, nyomasztó társadalmi egyenlőtlenségeinek korlátozása, ésszerűsítése állt érdekében. A harc itt már részben a kibontakozva megmerevedni készülő polgári eszmények ellen indul meg, azoknaktovábbfejlesztése érdekében. Az átalakulás részletes lefolyásáról vonatkozó kutatások teljes hiányában nincs képünk, megléte azonban kétségtelen: irányáról legfeljebb és egyelőre a páholyok szervezetében bekövetkezett mozgás és a szabadkőművesi tevékenység körébe új problémakörök bevonása adhat némi konkrét tájékoztatást. Míg ugyanis 1896 és 1900 között még csak egy új páholyalapítást ismerünk, a század első évtizedében már 9-ről hallunk, s a gyorsuló ütemre jellemzően csaknem ugyanennyi, további 8 páholy alakul meg a következő négy év alatt is. Az új páholyok alakulásának e folyamatát és a mögötte álló társadalmi erők és törekvések jelentkezését legjobban néhány nagy páholy útjának bemutatása érzékeltetheti. Különösen jellemző az 1872-ben még skót rítusú páholyként alapított Könyves Kálmán osztódása. A páholy kezdettől fogva igen széles tevékenységet fejtett ki: a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület megalapításától a Szociáldemokrata Párt figyelemmel kíséréséig mindennel foglalkozott. Nem meglepő, ha belőle, ahol először hangzottak el a páholyélet megújítását követelő, sőt a szocializmus és a kommunizmus eszméit legalábbis tudományos vitaalapként elfogadó szavak, már 1887-ben kivált a Demokrácia páholy a népművelés, a polgári házasság és a munkáskérdés tanulmányozásával programjában, korszakunkban, 1902-ben viszont az Erzsébet páholy válik ki részint a közerkölcsök javításának, részint a vidéki városfejlesztésnek, részint a szociális ellentétek megszüntetésének céljával. Ugyanebben az évben azonban már a Demokráciából is történtek kiválások: kiválik részint a Nemzeti páholy, a szabadkőművesség nemzeti alapokra helyezésének és a nemzeti állam megteremtésének céljával (de a német páholyok azon vádjával is terhelve, hogy „az un. liberális táborba tereli a szabadkőművességet, hogy a kormánypártnak pártpolitikai célokra keretül szolgáljon"). De 1908-ban kiválnak az anyapáholy radikális elemei is és Martinovics neve alatt alapítanak páholyt: ez a polgári radikalizmus műhelyeként, kifejlesztve az ott már a századelőn elhangzott gondolatokat, szociálpolitikai kör alakítására és a szocialista munkásmozgalom szervezkedésének szabaddá tételére törekszik; a Társadalomtudományi Társaság, a Huszadik Század, a Társadalomtudományok Szabadiskolája, végül a Galilei kör megalakításával foglalkozik -, szöges ellentéteként a Nemzeti Páholy vonalának. Ugyanilyen típusú folyamat figyelhető meg az 1870-ben már János-rendi páholyként megalakult Régi Hívek (nevét később a nagypáholy egyik vezetőjéről, a nagy építőiparos 32