Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Lengyel Beatrix, Cs.: Budapest ostroma : Széchényi Viktor gróf feljegyzései, 1944. december 24.–1945. február 12. = Die Belagerung von Budapest : Tagebuchaufzeichnungen des Grafen Viktor Széchényi, 24. Dez. 1944.–13. Febr. 1945. 175-231

Nemzeti Múzeumot, nagyapja öccse, István „a legnagyobb magyar" nevéhez számos, mindenki által ismert alkotás fűződik. Széchényi Ödön gróf pedig, apja unokatestvére, a magyar tűzoltóság megszervezője volt. Bátyja, Imre a századfordulón a dunántúli egykezes problémáival foglalkozott.

7 Mint Viktor gróf maga írta, a Nemzeti Múzeum alapításának 100. évfordulóján rendezett ünnepségek érlelték meg benne az elhatározást, hogy a család történetével behatóbban is foglalkozzék. Egyik legaktívabb szervezője volt a családi tanács létrehozásának, a család története megíratásának. Bártfai Szabó Lászlót évtizedeken át támogatta nagy monográfiái elkészítésében. Maga is több családtörténeti vonatkozású kiadvány szerzője.

8 Az ő javaslatára kezdték meg az ország különböző helyein eltemetett Széchényi családtagok hamvainak Cenkre szállítísát, s ott a családi sírkert kialakítását, amelyet 1911. szeptember 20-án avattak föl. 1914-ben, mint főispán vonult be katonai szolgálatra. A szerb és orosz fronton harcolt, összesen 13 hónapot töltött a harctéren.

9 Leszerelésekor kapitánnyá léptették elő és a Károly csapatkereszttel tüntették ki.

10 A Tisza kormány bukása után, amikor főispáni tisztségétől megvált, az uralkodó a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki Ezt követően ismét sárpentelei birtokán gazdálkodott. A Tanácsköztársaság idején a szocializált sárpentelei gazdaság intézőjeként dolgozott, majd egy Somogy megyei birtokon - mint kertész - rejtőzködött. A Tanácsköztársaság bukását követően a Kisgazdapárt tagaként indult a nemzetgyűlési választásokon, s lett képviselő. Kisgazdapárti tagsága azonban nem tartott sokáig, mert „A Kisgazdapárt is megszavazta a trónfosztó javaslatot, de hozzátette, hogy azt nem kényszerből, hanem saját elhatározásából teszi. Ezért az indoklásért kiléptem a pártból."

11 Élete végéig legitimista érzelmű maradt, azonban számot vetett a kor reális politikai lehetőségeivel, és elfogadta - a nemzetközi helyzet ismeretében - a detronizáció elkerülhetetlenségét, igyekezve mind a legitimistákat, mind a legitizmus ellenzőit mérsékeltebb magatartás tanúsítására bírni. Rövid ideig pártonkívüli képviselő volt, majd az Egységes Párt képviselőjeként választották újjá. Nemzetgyűlési hozzászólásaiban főként a tűzrendészettel, a mezőgazdasági szakoktatással, a földbirtokreformmal és a hadifoglyok ügyeivel foglalkozott. 1926-tól az újjászervezett felsőház tagja lett, majd a kormányzó november 27-én ismét Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város főispánjává nevezte ki.

12 A kormánypárt befolyásos egyéniségeként, Bethlen István gróf személyes híveként tevékenykedett. Munkatársait főként abethlenista kisbirtokosok közül válogatta ki. Tisztában volt a társadalom szociális problémáival és - a bethleni politika szellemében - keresztény-nemzeti alapon hirdette a földműves társadalom szellemi, politikai és gazdasági felemelésének szükségességét. A harmincas években helyzete, lehetőségei megnehezültek, mert a kormánypárton belül egyre erőteljesebben a szélsőjobb képviselői törtek előre. Egyike volt azon főispánoknak, akik ellenálltak a kormánypárt új vezetői általjavasolt tervnek, amelynek lényege a pártpolitikai szempontok kiterjesztése volt az állami élet minden területére. Az 1935-ös választásokon a Fejér megyében megválasztott képviselők szinte mindegyike a kormánypárt szélsőjobb szárnyához tartozott. Ebben a helyzetben ünnepelték a megyeszékhelyen főispáni működésének 20 éves évfordulóját, melyen Kozma belügyminiszter, Hóman kultuszminiszter, Székesfehérvár országgyűlési képviselője is megjelent és köszöntötte a közkedvelt főispánt. A jubileum alkalmából Székesfehérvár díszpolgárává választotta, 178