Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Lengyel Beatrix, Cs.: Budapest ostroma : Széchényi Viktor gróf feljegyzései, 1944. december 24.–1945. február 12. = Die Belagerung von Budapest : Tagebuchaufzeichnungen des Grafen Viktor Széchényi, 24. Dez. 1944.–13. Febr. 1945. 175-231

Fejér vármegye pedig alapítványt tett nevére. Bár személyes népszerűsége még ekkor is igen nagy volt, de konzervatív politikai nézeteivel és politikai gyakorlatával pártjának egyre inkább jobbra tolódó képviselői már nem értettek egyet. A jubileumi ünnepségen, talán éppen a közelmúlt eseményeire gondolva, saját tevékenysége fő eredményét abban látta, hogy a közigazgatást a politikától lehetőség szerint igyekezett különválasztani, s hogy a kiegyenlítésre, a harmónia kialakítására törekedett a két törvényhatóság és az állam között. Ezt követően többször foglalkozott a lemondás gondolatával, ami végleg akkor érlelődött meg benne, amikor az 1938-as választások után az egyik kormánypárti képviselő bejelentette, hogy nyilaskeresztes képviselőnek tekinti magát. Az idős, ekkor már 68 esztendős főispánt csak az államalapító Szent István király halála 900. évfordulójának tiszteletére Székesfehérvárott rendezett országos ünnepségek tartották hivatalában. Ezt követően már nem kívánt részt venni a politikai életben, amelynek változásaival részben nem értett egyet, részben pedig idős kora miatt nem tudott követni. 1939 tavaszán vált meg hivatalától, melyben ekkor már nem is tartóztatták. Ebben az esztendőben adományozta neki a kormányzó a m. kir. titkos tanácsosi címet.

13 Rövid ideig Sárpentelén élt feleségével, elsősorban családi gondjaival törődve. 1941-ben Budán, a Völgy utcában vásároltak villát, s rövidesen odaköltöztek. Ekkor írta meg életének történetét „70 év emlékei" címmel. Az idős ember egészségi állapota megromlott, egyre gyakrabban betegeskedett - többek között -r szürke hályoggal operálták. Kiábrándultan, megfáradtán figyelte a világégést és Magyarország háborús politikáját. Örült a trianoni békeszerződés következtében elcsatolt területek egy része visszacsatolásának, de helytelenítette a náci Németországhoz való egyre szorosabb kötődést. 1944 októberében, a nyilas hatalomátvételkor rövid időre le is tartóztatták. Ekkor már Magyarország területén folytak a harcok a nácizmus ellen, amelyek hamarosan Budapestet is elérték. Széchényi Viktor gróf feleségével és Zsigmond fiával együtt élte át Budapest 1944-45. évi ostromát. A város legjobban védhető pontja volt a budai vár, ahová karácsony este gyertyagyújtásra és misére érkezett unokáihoz és dédunokáihoz, s ahonnan - a szovjet csapatok váratlan bekerítő hadmozdulata következtében - már nem tudtak Völgy utcai otthonukba visszatérni. A hét hetes ostromot az Úri utca 52. számú házuk pincéjében vészelték át.

14 Az ottani eseményeket, személyes élményeit, a hallott híreket vetette papírra; gyertyafénynél, félig vakon a pincében. Feljegyzéseiből minden eddigi forrásnál részletesebben tárul elénk a vár fizikai megsemmisülése, romhalmazzá válása. A várban rekedt civil lakosság mindennapi gondjai, az egyéni tragédiák kendőzetlenül, minden szépítés nélkül, nyersen, szinte tőmondatokban elevenednek meg. Széchényi Viktor grófnak nem volt módja a feljegyzések utólagos korrigálására, kiegészítésére, javítására, mert a hosszú ostrom és az azt követő megpróbáltatások következtében a legyengült szervezetű idős ember 1945. április 19-én elhunyt. Feljegyzéseinek közlésére, fiának Zsigmondnak sem nyílott lehetősége. A család birtokában megőrzött lapok most először látnak napvilágot. A 20. századi magyar belpolitikai életben nem kis szerepet játszó Széchényi Viktor gróf életútjának feltárása, értékelése még nem történt meg. Talán az ezirányban tett lépések egyikének tekinthető e naplórészlet közlése, melyet - reményeink szerint - a teljes napló közzététele követ majd. 179