Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

bízták. Elképzeléseit a szigeti kertészet zavarta. Indítványára elrendelték annak kitelepítését. Az e célra alkalmas 6-8 holdnyi területet a fővárostól remélték megszerezni. Zichy grófnak aggályai merültek fel, hiszen kormányszinten tárgyalták a híres kolozsvári botanikuskertnek a szigetre leendő áttelepítését, s itt egy országos növénykert létrehívását. Garancsy azonban megnyugtatta az aggódókat: „a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Magyar Királyi Kormány már megállapodott abban, miszerint a füvészkert vitatott elhelyezése nem lehet a tervezett építkezésnek akadálya". A Margitsziget Rt. gazdag levéltári anyagából kitűnik, hogy a már említett jutalékokon, osztalékokon, nyereségrészesedéseken, jutalmakon, tantiémeken, igazgatói fizetéseken, külföldi elszámolásokon kívül az igazgatósági tagok mindenen kerestek. Részesedést követeltek maguknak a partfeltöltési haszonból, az útépítésekből, a parkírozásból, az épületátalakítások kapcsán a vállalkozói díjakból, a vásárolt bútorokból; a beszerelendő liftektől a fürdőszobák vízcsapjáig mindenből. Mivel valamennyi költségvetést a Közmunkatanáccsal jóvá kellett hagyatni, ezen ügyek tárgyalásakor Bakos és Garancsy tanácsosok a háttérbe vonultak, majd hivataluknál a hozzájárulásokat sorra elintézték. Ha a szemfüles sajtó valamit mégis megneszelt - mint például azt, hogy a Gregersenék partfeltöltési ajánlata összegszerűleg eredetileg a harmadik volt, s a megbízást ennek ellenére elnyerték - a zsurnahsta extra pausáléhoz jutott. Hogy az összmunka miért mehetett simán, annak világos oka volt, hogy senkinek sem kellett a másiktól tartania. Ha például a hazai igazgatók egy bizonyos Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros berendezőt javasoltak, a svájciak viszont Vogt luzerni honfitársukat juttatták pár ezer frankhoz. Ötleteik kimeríthetetlenek voltak. A kaszinó ügyét még 1913-ban szerették volna dűlőre juttatni, hogy az építkezéseket el lehessen kezdeni, és abban 1914-ben már megindulhasson a szerencsejáték. A költségkre a Margitsziget Rt. másfél millió koronát kívánt fordítani. Éspedig 1200 000 K-val az építkezési költségekhez, míg 300 000 K-val a berendezésekhez járult volna hozzá. A többletet, amire úgy látszik már jó előre számítottak, az Általános Forgalmi Rt. állotta volna; amely viszont ebben az üzletben bérlőként szerepelt. Ezt azért oldották így meg, mert az igazgatósági tagok nagy részének (pl. Tibor Róbertnek) kétszeres hasznot jelentett. Az Általános Forgalmi Rt. érdekében állott a játékbank esélyeit minél csillogóbban kiszínezni, hogy a biztos üzleteket ebben a hangulatban megszerezhesse magának. A svájci és angol érdekeltek azért vettek részt a Margitsziget Rt. alapításában, mert szintén komoly hasznot reméltek elérni a szigeti játékkaszinó és szállodaprogram megvalósításából. Egyholdnyi terület bérletét is elhatározták amfiteátrumszerű színház céljára. Ebben esténként „kinematograph", nappalonta pedig gyermek- és egyéb előadásokat terveztek, amelyek az elképzelések szerint évi 50 000 K minimális hasznot biztosítottak volna. A szerződés tíz évre szólt, amelyet újabb tíz évre a bérlő opcióval hosszabbíthatott meg. A játékkaszinó ügye azonban mindegyre késett. Engedély nélkül viszont nem lehetett az építkezésekbe belefogni. Közben elkészültek a" létesítendő strandfürdővel kapcsolatos tervek. A kora tavasz beálltával a sajtó is megtette a magáét. A cikkek ügyes manipulálásával a közvéleményt észrevétlenül terelte a Margitsziget Rt. által kívánt irányba. Mindenekelőtt megírták, hogy a feltöltés által további százezer négyszögölnyi területgyarapodás 120