Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172
A Margitsziget átalakítása Az óvatos külföldi tőkések egymás közt külön is megegyeztek abban, hogy a maguk részéről, Burcher Ferenc svájci állampolgár vezérigazgató személyében saját ellenőrt építenek be. Fizetését évi 25 000 K-ban állapították meg, amihez ezen felül még 15 000 K nyereségjutalékot is biztosítottak. Csak ezután kerülhetett sor arra, hogy Spahlinger és Tibor igazgatókat az Általános Forgalmi Rt.-gal kötendő egyezséggel megbízzák. Ezt követte a Közmunkatanáccsal Korniss gróf és Gerbeaud által létrehozott szerződés. Egy külön bizottság néhány fontosabb kérdés tanulmányozására nyert felhatalmazást. Ilyenek voltak: az akkori hotel építése, annak belső átrendezése; a Magyar Athletikai Club (a MAC, majd KMAC) elhelyezése; a kertészetnek a szigetről történő kihelyezése; a forrásvíz értékesítése egy létesítendő parti fürdő kapcsán eszközlendő kihasználásával; és - ami körül aztán a legtöbb bonyodalom támadt - egy játékkaszinó felépítése. Izgalmas kérdéssé nőtt továbbá a sziget feltöltése és a partépítés; amiben az igazgatóság további kiemelkedő üzletet remélt. E vonatkozásban nyíltan kikötötték a kiválasztandó vállalkozóval szemben, hogy a sziget feltöltése során a munkálatoknál a Margitsziget Rt.-nak semmit se kelljen kockáztatnia, csupán a haszonból részesedjék. 1913. január 20-án került nyilvánosságra, hogy a sziget feltöltési munkálataival kapcsolatban tartott versenytárgyaláson a Gregerson C. és Fia cég benyújtott - „legolcsóbb" - ajánlatot fogadták el. Ez azonban szemfényvesztés volt. Gregersenéket ugyanis már az árlejtés közben a Közmunkatanácsnak a Margitsziget Rt.-ban delegált két tagja a konkurens ajánlatokról részletesen tájékoztatta. Ezért Gregersenékkel szemben a Margitsziget Rt. 25 000 K garantált külön hasznot kötött ki. A sajtótól nem volt miért tartaniuk, mert a Margitsziget Rt. költségvetésébe előrelátóan 30 000 K évi pausálét irányoztak elő propaganda célokra. De még ez sem jelentette azt a teljes összeget, amit a lapok a szigeti üzletekből húztak. A hangadóbbak az Általános Forgalmi Rt.-tól is ugyanennyit kötöttek ki maguknak. Ennek fejében mindkét részvénytársasággal kapcsolatban kötelesek voltak időnként az igazgatóság által irányított cikkeket és közleményeket közölni. A lepénzelt lapok a vállalati intézkedéseket mindenkor a legkedvezőbb színben tüntették fel. Reklám tekintetében a külföldi sajtóra is szükség volt. Ennek lebonyolítására a szigeti üzletekben érdekelt Ritz Hotels Development Co. vállalkozott; a világ minden tájára kiterjedő luxusszálloda-hálózatában reklámozta a Margitsziget Rtot. A külföldi pénzembereket és hazai érdektársaikat a sziget fejlesztésének ügyébe való bekapcsolódásuknál egy, nyíltan nem hangoztatott elképzelés, a szigeten létesítendő játékkaszinó terve s vele kapcsolatos nagy haszonszerzés reménye vezette. A bérlőtársaság megalapításakor, különösen az un. svájci csoport képviselte a szerencsejátéknak Magyarországon, s különösen a Margitszigeten való telepítésének-bevezetésének gondolatát. Azt remélték, hogy a monte-carlói kaszinóhoz hasonló szerencsejáték-központ kelet-közép-európai megteremtése a szigetre vonzza majd a térség valamennyi gyors meggazdagodásra spekuláló közönségét s ezzel együtt a szigeti egyéb létesítmények forgalma is fellendül. Kezdetben a főváros és a Közmunkatanács vezetői, más kormányzati tényezőkkel együtt támogatták ezen elképzeléseket. A kaszinó építkezési terveit az akkoriban divatban volt svájci építészre, Camolettire 119
