Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Dán Róbert: Mikor űzte ki I. Lajos a zsidókat? = Wann vertrieb Ludwig I. die Juden? 9-15

Gianninónak még sienai szervező munkája idején ötvenezer forintot ajánlottak fel a zsidók, ha királyságába megtűri őket.

6 így nem meglepő, hogy 1357. október elseje előtt már tárgyalt ebben az ügyben sok befolyásos Magyarországról kiűzött zsidóval, akik ekkor Ausztriában és Chiarentanában

7 éltek. Mindez összevág Küküllei információjával, miszerint Nagy Lajos a távozásuk előtt nem kobozta el vagyonukat, így módjukba állhatott anyagi támogatást ígérni Gianninónak, ha jogokat biztosít számukra megszerzendő országában. Ez a feltétel és a pénzügyi támogatás még egyszer felbukkan Giannino és Daniel kapcsolatában. Amikor a francia trónkövetelő 1359-ben Budán tartózkodott, a két tatár és török „kereskedő" társaságában őt felkereső Daniel a németországi zsidóktól hasonló feltételek mellett megszerzendő kétszázezer forintról tárgyalt.

8 A velencei beszélgetés során Dániel azt is állította, hogy több tatár és török nagyúrral, sőt Rascia királyával is felvette a kapcsolatot Giannino érdekében. Ha állításaiból néhány dolog túlzásnak is tekinthető - pl. a 300 000 kivándorolt zsidóra való hivatkozás

9 - annyi bizonyos, hogy a nyilvánvaló hazugság gyanúja miatt nem mert volna utalni Giannino előtt, a francia trónkövetelő számára hasznos korábbi tevékenységére. Szavai hitelét az is bizonyítja, hogy másnap, tehát 1357. október 2-án már az ügybe beavatott és konkrét - bár elfogadhatatlan - javaslatokat hozó tatár és török „kereskedők" társaságában kereste fel Gianninót. Végeredményben tehát Daniel a velencei beszélgetést megelőzően akár hónapokkal, vagy évekkel korábban megkezdhette tárgyalásait a kiűzött zsidókkal és a tatár-török körökkel. Ha figyelembe vesszük, hogy Giannino első fellépése idején Cola di Rienzi volt legfőbb támogatója 1354. október 8-ig, valószínűtlennek látszik a zsidók aktív részvétele érdekében. A római szenátor sokszor zaklatta a zsidókat, akik végtelen örömet éreztek halálakor.

10 Sokkal elfogadhatóbb, ha'

Daniel ügyködéseit a magyar zsidók ajánlata körül Giannino második fellépésének 1356 nyarától számított szakaszára tesszük. Az ante quem tehát az adott 1357. október 1., de igen valószínű a fentiek alapján, hogy a valós dátumot korábban kell keresnünk. A post quem meghatározásában Hajnik Imre megfigyeléséből indulunk ki, aki jelezte, hogy 1353-ban még hiteles oklevelek említik a budai zsidókat. Frisch Ármin 1903-ban 1353. május 29-én Budán kelt forrást közölt.

11 I. Lajos tehát valamikor 1353 májusát követően, de bizonyítottan 1357. október 1. előtt űzte ki a zsidókat Magyarországról. Az időpont további pontosítására újabb források előkerüléséig várnunk kell. JEGYZETEK 1. Pór A.: Nagy Lajos magyar király viszonya Giannino di Guccio francia trónkövetelőhöz. Budapest, 1892. - Istoria de re Giannino di Francia. A cura di Latino Maccari. Siena, 1893. - Pór A. Századok XXVIII (1894). 923-935. 2. Kohn S.: A zsidók története Magyarországon. A legrégibb idóTctól a mohácsi vészig. Budapest, 1884.131 -133. - Küküllei J.: Lajos király viselt dolgai, in: A magyar középkor irodalma. Vál. és jegyzetek. V. Kovács S. Budapest, 1984. 363. - Magyari-Zsidó Oklevéltár XVIII. Szerk. Scheiber Sándor. Budapest, 1980. no. 1. p. 33. Idézi és osztja Dékán Kálmán vélemé11