Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Dán Róbert: Mikor űzte ki I. Lajos a zsidókat? = Wann vertrieb Ludwig I. die Juden? 9-15
disse, che bene sappeva tutto il fatto suo ordenatamente, et già disse, come di questo n'aveva parlato con molti baroni, et grandi signori tartari, e turchi, et chol Re di Rascia, et co molti maggiori giuderi, che stanno in Austerlic, et in Chiarentana, i quali erano stati in Ongaria, i quali erano più di treciento migliaia d'uomini senza le femine, e'fanciulli, i quali disse il detto Daniello, che si rendeva sicuro d' oparare si con questi giuderi, che essi prestarebbero a usura quantità di moneta al detto Giovanni la dove esso promettesse a loro di ricevarli nelo reame di Francia, et di conservarli si, che non fossero né morti, né oltreggiati, né robbati, né maltrattati da' francieschi, come essi sono stati negli altri paesi, et di dar lo' alcuna libertà, e franchigia. Di che il detto Giovanni udendo questo molto si conforto e fu molto allegro di queste parole, et rispose al detto Daniello, che in quanto faciesse, che' giuderi gli prestassero muneta per potere cominciare sua inpresa, esso lo' farebbe ogni honore, e darebbeli ogni francheza, e liberta, che potesse, et quanto ne sappessero adomandare, pure che non russe contra la nostra fede xpiana, né contra l'usanza deli antichi, e santi Re, che sono stati in Francia; et preghó il detto Daniello, che ciò oparasse, et esso rispose: „Non dubitate, che già n'ó cominciato a parlare, e se voi non fuste venuto qua, io saroi venuto colà, dove fuste stato, per dirvi ciò, che detto /ó. Et ancho disse il detto Daniello: „E' so' qui cierti merchatanti, che sono tartari e turchi, e sono venuti qua per parte de loro signore a comprare cierti gioiegli, et io sono loro interpido, et con loro debbo ritornare in loro paese, di che io voglio che essi, vi veghino e parlino con voi, et io sarò vostro interpido..." 4 Majd a tatár és török „kereskedőkkel" való tárgyalás után a krónikaíró feljegyzi Giannino útját Velencétől Budáig. Rendezve az itt kapott adatokat megállapíthatjuk, hogy az 1357. október l-re datált a velencei San Marco székesegyházban Giannino és Dániel között lefolytatott beszélgetés feltehetően hiteles. A nevezett Dániel zsidó apja valószínűleg már a 14. század első felében bekapcsolódott a genuaiak által szervezett, a Dunán és a Fekete-tengeren folyó kereskedelembe 5 , így tatár és török kapcsolatokkal rendelkezett. Daniel a szöveg írásának idején- 1357-ben-45 éves, tehát 1312-ben született Budán. Előbb apja, majd később ő maga is fontos szerepet játszhatott a Bécsből kiinduló és oda visszatérő török és tatár földre induló karavánok megszervezésében. Hihetőnek látszik, hogy a fiatal Dániel, aki 15-20 éves korában már elkísérhette apját útjaira, hosszabb időt tölthetett tatár és török területeken. Ekkor tanulhatta meg a magyar, német és latin mellé a tatár és török nyelveket. Giannino szövegéből az is következik, hogy Daniel, aki „nemrég lett keresztény", I. Lajos kifizetési határozata idején még zsidó volt. Hiszen ha már Budán felvette volna a keresztségét, nem került volna sor a kiűzetésére. Arról viszont nincs konkrét adatunk, hogy a Budáról távozó Dániel bécsújhelyi letelepedése után mikor váltott vallást, csupán annyi valószínű, hogy nem közvetlenül a kiűzetés után. A szöveg szerint Dániel már velencei beszélgetésüket megelőzően pontosan ismerte Giannino terveit és elképzeléseit a francia trón megszerzésére. Az elcserélt gyereknek tartott Gianninót Cola di Rienzi bátorította fel jogai érvényesítésére. A Sienában takácsmesterséget űző Giannino 1354. szeptember 18-án kelt levélben kapott biztatást és indult el a francia királyi szék megszerzésére. Cola di Rienzit azonban 1354. október 8-án a római nép meggyilkolta és Giannino reményt vesztve visszatért Sienába. Itt 1356 nyaráig meghúzta magát, majd csak ezt követően lépett fel újra. Dániel feltehetően az utóbbi alkalommal kapcsolatosan ismerhette meg Giannino ügyét. Mégpedig abból az alkalomból, hogy 10 •
