Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

KÖNYVISMERTETÉS – BUCHBESCHPRECHUNG - Nagy Emese: Jean Claude Bessac: L'outillage traditionnel du tailleur de pierre de l'Antiquité a nos jours. Revue Archéologique de Narbonnaise Supplément 14, Paris 1986. 337-345

Jean-Claude BESSAC: L'outillage traditionnel du tailleur de pierre de l'Antiquité à nos jours. Revue Archéologique de Narbonnaise Supplément 14. Édition au Centre National de la Recherche Scientifique, Paris 1986. A kőfaragás technikájának: szerszámainak, munkamenetének, valamint az adott szerszámokkal megmunkált kőfelületeknek a tanulmányozása, alapos vizsgálata különféle szempontokból fontos a régészettudomány, építészettörténet, művészettörténet, ipartörténet számára. A szerszámtípusok megismerése régészeti leletek meghatározását segítheti. Előfordulásuk ideje és használatuk módja, valamint a kőfelületeken, vagy azok rejtett oldalain felfedezett nyomaik bizonyos határok között datálásainkat segíthetik. Ismeretük megkönnyíti a műemlékek helyreállítását, s nem utolsó sorban különféle információkat nyújt az egyik legfontosabb iparág, az építészet technikai, szervezeti, társadalmi, kereskedelmi kérdéseinek vizsgálatához. A kőfaragás technikájának és szerszámainak vizsgálatára több kísérlet történt külföldön és hazánkban is. A többé, vagy kevésbé részletes áttekintések, vagy részvizsgálatok sok értékes eredményt hoztak, Jean-Claude Bessac munkája azonban az első, ami a lehetőségekhez képest korban és földrajzi kiterjedésben egyaránt teljes és hiánytalan áttekintést akar adni a közvetlenül a kőfaragást érintő, egymással szorosan összefüggő kérdésekről: a szerszámokról, használatuk módjáról és idejéről, a köveken hagyott nyomaikról. A szerző igazán alapos ismerője anyagának. Pályafutását maga is kőfaragóként kezdte, s hosszabb tényleges gyakorlat után kezdett el érdeklődni szakmájának történeti fejlődése iránt, s végezte el mindazokat a felsőfokú tanulmányokat, melyek a kérdéskör hivatásos kutatójává tették. Kőfaragói múltja, technikai ismeretei olyan előnyöket biztosítanak számára, melyek a csak történeti oldalról közelítő kutató számára nem adottak. Bevezetőjében maga is elmondja, hogy azokat a publikációkat, melyek eddig a kőfaragástechnika kérdéseivel foglalkoztak, olyanok írták, akik az építészet elméleti kérdései felől közelítettek a témához, akik sohasem dolgoztak azokkal a szerszámokkal, melyekről beszélnek, ijgy munkáikat sokszor kritikával kell olvasni, ha el akarjuk kerülni a technikai tévedéseket. Az előttünk fekvő kötet a szó építészeti és szobrászati értelmében vett kőfaragó szerszámokkal foglalkozik, nem tér ki tehát a kovakő és az ékkövek megmunkálására. Nem érinti a kőbányák speciális szerszámait, azaz a kitermelés és szállítás eszközeit sem, mivel ezek egy következő tanulmány tárgyát képezik. Jean-Claude Bessac a könyvében felsorakoztatott egyes szerszámtípusokat szigorú 22 Tanulmányok XXIII. 337