Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Emese: Az 1987. évi Zsigmond évforduló eseményei és tudományos jelentősége = Ereignisse und wissenschaftliche Bedeutung des Sigismund-Jubiläums 1987 303-334

közül a már Zsigmond halála után készült Dürer portré másolata (MNM, TKCs), s a már említett késői, császári pecsétek ábrázolásai láthatók a kronológiai bemutatást lezáró kiállítási szakasz végén, a Zsigmond nagyváradi sírjából való ezüst halotti korona és országalma (MNM), s a sír 1755. évi feltárása után a sírmellékletek összességéről készült metszet mellett. A Zsigmond portrék további darabjai a kiállítás harmadik, védett szárnyában voltak láthatók. Eredetiben állíthattuk ki a Görlitzben őrzött, feliratos Zsigmond portrét (Städtische Kunstsammlungen), a Johann Hartlieb Kriegsbuch-jában (Bécs, ÖNB) a császárnak a Nap csillagképében megörökített alakját (ez az ábrázolás került a kiállítási vezető és a tudományos katalógus címlapjára, a kiállítás meghívójára és plakátjára, valamint a tudományos ülésszak meghívójára is), s a hasonló típusú budapesti Bellifortis töredéket. Zsigmond alakját még kártyalap figurájaként is megörökítették (Bécs Kunsthistorisches Museum). Pisanello portrérajzának facsimiléjét a Louvre kölcsönözte kiállításunkra. A feltételezett rejtett portrék egyik hazai példánya Kolozsvári Tamás 1427. évi garamszentbenedeki szárnyasoltárán található, itt a középső, a Kálváriát ábrázoló képen, a jobb oldalon, az első centurio viseli Zsigmond arcvonásait.

15 Az oltár jelentősége azonban nem ebben rejlik, hanem abban, hogy az esztergomi Keresztény Múzeumból kölcsönzött darab szárnyképei a korszak magyar táblaképfestészetének legjelentősebb együttesét alkotják. A csehországi gyökereket, melyekből a szárnyasoltár mestere merített, az ugyancsak a kiállítás e szakaszában látható további, hasonlóképp a prágai körből származó miniatúrák, kódexek képviselik. A korabeli faszobrászat néhány kiemelkedő emléke, zömmel a hazai „lágy stílus" képviselői, nagyobb részben a Magyar Nemzeti Galéria, egy esetben magángyűjtő jóvoltából volt kiállítható. Az ötvöstárgyakat a korszak ötvösművészetéhez mérten kisszámú, de annál jelentősebb darab képviselte. Szent László Győrben őrzött, nagyváradi eredetű fejereklyetartója a hazai ötvösművészet egyik legkiemelkedőbb emléke, s a sodronyzománc technika alkalmazásának egyik legkorábbi példája. Az ötvöstárgyakkal kapcsolatban kell megemlékeznünk egy Zsigmond-kori egyházi személyiséghez kapcsolódó együttesről, ami fogalmat adhat a főúri kincstárakról is. Zsigmondtól került talán Pálóczi György érsek tulajdonába a feltehetően német lovagrendi eredetű, díszes ötvösművű foglalatban lévő szarvserleg (Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár), amit az ugyancsak az ő tulajdonából Esztergomban megmaradt, ill. egy másik, Salzburgba (Universitätsbibliothek) került, díszes kódexei együtt mutathattunk be. Ötvöstörténeti vonatkozásai, de a garamszentbenedeki oltárhoz fűződő stíluskapcsolatai miatt is kiemelkedő darab a váci ötvöscéh szerkönyve, az OSzK tulajdona. A kiállításnak ebben a szakaszában több igen érdekes és értékes textília volt látható. A már említett, külföldről kölcsönzött, rendi jelvényekkel díszített, hímzett bársonydarabok mellett itt mutattuk be a MNM tulajdonában lévő gazdag miseruha-gyűjtemény legszebb, korban e kiállításba illeszkedő darabjait. A tököli, III. Frigyes jelvényével: domború hímzésű kalászokkal, és AEIOU devizájával díszített - ugyancsak már említett - pompás vecsernyepalást egy további, stílusban egymástól különböző, ugyanacsak itt kiállított együttes része volt. A zömében itt, kisebb részükben a kiállítás első szárnyában 308