Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146

A Pesti Szervita Konvent nem tudott belenyugodni, hogy a társasági találkozó hely a sajátjuknak tulajdonított ingatlanon, és az ott álló Mária-szobor tövében van. A szerviták úgy ítélték meg, hogy az zavarja és akadályozza a szobrot felkereső hívek ájtatosságát. Kérelmükre Kopácsi József esztergomi érsek 1841. március 19-én az uralkodóhoz fordult. A Helytartótanács a kérelmet a szervitáknak a „hűtő italok adására állított hajlék" eltávolítása iránti kérelme melléklésével és azzal küldte meg 1841. május 25-én a Városi Tanácsnak,

39 hogy ha Fischer Péter „a kérdéses hajlék" felállítására az 1840. május 12-i leirattal adott engedély szerinti feltételeket nem tartaná meg, egyébként pedig a miatt, „hogy ezen hajlék hátulsó része, ugyanis az ahhoz ragasztott kamra, melyben az edények öblíttetnek, közvetlen az ott álló képoszlopot is éri", Fischert szorítsa a feltételek megtartására, egyben az. említett hátsó kamrát haladéktalanul távolítássá el, hogy a szoborállvány minden felől szabadon megközelíthető legyen, az edények mosogatása pedig ne a szoborállvány közelében, hanem Fischer boltjához tartozó helyiségben történjék. Felhívta a Helytartótanács a Városi Tanácsot annak jelentésére is, hogy „ezen kunyhó nem tétethetnék-e más valami térre" át. A csak 1841. július 13-án megérkezett leírat alapján a Tanács már másnap arra hívta fel Patisz városkapitányt, hogy a mosogató kamrát tűstént távolítássá el, Fischert az engedély szerinti feltételek megtartására szorítsa, és a kioszk áthelyezése ügyében Fischer meghallgatása után tegyen véleményes jelentést. A városkapitány a tanácsi végzésről annak vétele után Fischert értesítette, s közölte vele, hogy ha a kamrát 3 nap alatt el nem távolítja, akkor azt az ő költségére lebontatja. Fischer emiatt a Városi Tanácshoz intézett kérvényében azt kérte, hogy a kioszk a folyó (1841) évben a meglevő állapotban megmaradhasson, a következő évre pedig engedélyezze a Tanács annak a Színház téren való felállítását. A kérvényben előadott és 32 személy által aláírt „Attestat"

40 csatolásával alátámasztott indokolásában előadottak, ha Fischer és 32 nyilatkozó érthető subiectivitásánál fogva nem is hiánytalanul egyértelmű tényként, de várostörténeti apró forrásadatokként figyelemre érdemesek. Ezek szerint a Szervita tér a kioszk felállítását megelőzően soha olyan tisztán tartott nem volt, mint azóta, mert az előtt a Mária-szobor környéke az a körül álló bérkocsik és lovaik által okozott, s egyéb szemétnek rakhelye volt, most pedig, hogy a kioszk ott áll, a szemét nem söpörhető oda, mert az „meg nem tűretik". A „hűsítő hajlékban és annak körülletében - írja Fischer - a legválogatottabb társaságok szokván összegyűlni, ottan mindenkor a legszebb rend és legilledelmesebb társalgás is uralkodnak". A városkapitány a mindezekre kiterjedő jelentésében hangsúlyozta, hogy Fischer a Helytartótanács által szabott feltételeket pontosan megtartotta. A jelentés egyébként további adatot szolgáltat az építmény kialakításáról. E szerint az említett kamra, amelyben a fagylaltot tartják és ahol az annak felszolgálásához használt üvegedényeket tisztítják, a vendégek fogadására szolgáló belső térrel szoros kapcsolatban van, s a fagylalt a kamrából „két kis ablaknyíláson keresztül a hajlékban és körülötte ülő vendégeknek szolgáltatik." Az áthelyezés kérdésében a városkapitány úgy nyilatkozott, hogy a Színház téren kívül a városban más alkalmas helyet, amely Fischernek megfelelne, nem tud megjelölni. Fischer azonban (kelet nélküli) beadvánnyal a Helytartótanácshoz is fordult, előad119