Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102
fogolyként vitték Temesvárra és ott kegyelmi ígéretre kényszerítették. Leleplezték Hunyadi László budai összeesküvését a király és tanácsosai ellen, hogy három nap múlva megöljék őket. Ha igaz, hogy az egész irat Dénes esztergomi bíboros érsek, főkancellár keze által készült, az elszigeteltségüket és kapkodásukat mutatja. Ugyanez a kéz írta a szövegvégi névsort, az ekkor viselt egyházi, világi rangok betöltőiről teljes sorban, amivel el is árulja magát. Az érsekek és püspökök névsora korjelző, de a sietős — más iratból átvett és nem a jelenlevőkről készült — összeállítás János váradi püspököt is tartalmazza, aki pedig foglyuk volt és mégis elfelejtették kihagyni! A világi országos főméltóságok és vármegyei ispánok sora sem lehetett mind ott, közülük Rozgonyi János erdélyi vajda és Lindvai Pál főajtónálló biztosan asszisztált ehhez, de Guthi Országh Mihály főajtónálló neve talán csak odakerült más egyet nem értőkkel együtt. Az ifjú király más országaiban továbbra is figyelemmel kísérték a budai eseményeket. A görlitzi városi írnok Bereit 1457. március 24-én csehországi tartózkodásából írt városának a fontos budai újdonságokról. Március 31-én Bereit már máshonnan, morva városból írt haza, úton Bécsbe, ahonnan Magyarországra kívánt menni a királyhoz. A következő láncszem, amiből visszakövetkeztethetünk a Hunyadi-fiúk elleni eljárásra, április 28-ról való: a Budán tartózkodó László király erdélyi birtokrészeket adományozott el, amelyek Hunyadi Lászlóhoz és Mátyáshoz tartoztak, de hűtlenségi perük folytán (per notam infidelitatis eorundem) a királyra háramlónak. A birtokelkobzás fényéből azonban nem következtethetünk, mint egykor Fraknói Vilmos tette, felségsértési ítéletre a Hunyadi-fiúk valamiféle perében, főleg ketten együtt aligha voltak szabályos bíróság előtt. A következő forrás már április 30-ró! való, de Rómából, tehát korábban Budáról elindult értesülésről van szó: Castiglione János bíboros, paviai püspök levélben értesítette Francesco Sforza milanói herceget, hogy a volt kormányzó fiát lefejezték (el figlolo de lo governatore vechio e stato decapitato), hivatkozva Magyarországról kapott levelekre. Ha volt is perbevonás Hunyadi Mátyás esetében, a halált elkerülte, nyilván nagyon ifjú kora folytán. A kritikus napokban a budai börtönben maradt több más fogollyal együtt. Az eltérő sorsot tömören érzékelteti Gyöngyösi Gergely, aki szerint Vajdafi Lászlót „a harmadik napon lefejezték. Mátyást pedig László király Bécsbe hurcolta". További útját és az őrizet jellegét pedig a rész címében helyezte el: „Mátyást meg túszként őrzi a prágai cseh." Legalábbis tehát a Podëbrad Györgynél való őrzést már nem egy hűtlenségi per elítéltjeként szenvedte, inkább a Szilágyi Mihály féle mozgalom valamely fordulata esetén felhasználható túszként. Lényegében ugyanezt állítja, hivatalos kortársi értesülésként Pietro Thomasio, a Velencei Köztársaság követe Prágából 1457. november 27-én küldött gyorshírében: Mátyás (Matheus), ama János fia, akit Ausztriában börtönben őriztek, amely napon a király napját bevégezte, Prágába érkezett. A kormányzó hatalmában van. 15 A Hunyadi László kivégzésébe belekeveredett városi hatóság élén az adott pillanatban magyar ember, értelmiségi állott, Székesfehérvári Dénes deák (1457. március 28-i oklevélben Dyonisius literátus de Alba Regali iudex). Az ügylet, amelyről a budai iparos esküdtek előterjesztésére oklevelet állított ki, városi (éspedig a Duna melletti külvárosba eső) házakat említ, köztük olyan arisztokratákét, akiknek nem csekély részük volt Hunyadi László bukásában és halálában. Lindvai Bánfi Pál (itt mint rector curie regis maiestatis szerepel) jelent meg a városbíró előtt, hogy valamely házát, amely Garai László nádor 88
