Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102
háza mellett áll, a nádornak adja. Az érdekes oklevél más oldalról világítja meg a polgárvárosi hatóság érintkezését a feudális vezető réteggel. Azt is jelzi, hogy a Hunyadi László halálában „érdemeket szerzett" feudális úri és városvezető elemek magabiztosak voltak, mindennapi hivatalos és magánügyekkel foglalatoskodtak. A továbbiakban nincs adat Székesfehérvári Dénesre, eltűnt a városi közéletből, talán már a következmények láttán, talán mert Mátyás király alatt el kellett tűnnie. Kubinyi András várostörténeti monográfus merész feltevése szerint „nagyon könnyen lehet", hogy az 1456-ban városbíróvá lett Dénest ciklusában származáshelyéről nevezték és mivel Hunyadi László kivégzésében szerepet kellett vállalnia, Mátyás „neheztelt rá", ezért 1458 és 1462 közt nincs rá adat, de azonos a korábban és későbben szerepelt, lakóhelye szerint nevezett Budai Dénessel (Dyonisius literátus de Buda), aki budai magyar patrícius, 1452-ben tanú a Magdolnatemplomban a sasadi tizedper egyik aktusánál, fogott bíró 1454-ben a Rozgonyiak peres családi ügyében, 1462-ben budai tanácstag, 1464/83/84-ben pedig személynöki ítélőmester, 1481 előttig háztulajdonos az Olasz utca északi végén. Egyrészt ennek a személynek következetes Budai neve, ami éppúgy lehet származásnév, másrészt állami pályája, ami kétséges Hunyadi Mátyás alatt, ha bátyja kivégeztetője lett volna, az azonosítást igen kétségessé teszi. Székesfehérvári Dénes a magyar polgárok és plebejusok előtt vált lehetetlenné szomorú szerepvállalásával, ezért kellett eltűnnie, amire gyors alkalom volt az 1457. évi bíróságbetöltés, ahol a szabályok szerint német embernek kellett következnie. A városvezetésben járatlan magyar értelmiségi eszközzé süllyedt a Hunyadi-ellenes úri csoport kezében, a körültekintő német patriciátus egy része őrizhette meg részesedését a városi hatalomban, mert nem kompromittálta magát a kivégzésben. Olyan helyzet érvényesült Budán is, amit a svéd városi életre fogalmazott meg annak egy svéd érzelmű bírálója az 1460-as években: ,,A pénzverőmester német, az illeték- és vámszedők németek, az adószedő német, úgyhogy svédek számára más tisztség nem marad vagy nyílik, mint a hóhéré és a sírásóé." Budára is ez Hunyadi László kivégzésének polgári tanulsága. De az elemzett oklevél arra is fényt vet, hogy a magyar arisztokraták nemcsak a vári polgárnegyedben, de a külvárosban további házak szerzésére is törtek. 16 A budai német patriciátus aktív, városvezetői terheket több országos politikai áramlat idején vállaló tagja volt Münczer (Münzer) János, a Munich és Siebenlinder famíliákkal rokonságba került kereskedő, aki 29 esztendőn át (1447 és 1475 közt) volt részese a főváros irányításának, bíróságot 9—10 esetben viselt és ilyen hivatali éve alatt hunyt el, 1475. szeptember 22. és október 23. között. Mint bíró — és esküdt polgártársai — előtt számos ügylet került megerősítésre, írásba foglalásra. De a város polgárainak anyagi érdekeit védve is aktívan járt el, pl. 1454 ben Pozsony városával levelezve a budai polgárok harmincadvámkiváltságai érvényesítéséért, a tartozatlanul szedett harmincad és vett zálog visszaadásáért. A levél hangsúlyozza a két város igazságszolgáltatási együttműködésben és előjogok, szabadságok közös, országos érvényesülésében megnyilvánuló összetartozását, tehát nem csekély polgári öntudattal rendelkezett. Az 1457/58. bírósági ciklus alatt különösen aktív volt, amit aránytalanul sok oklevele tükröz. Talán az államhatalom megrázkódtatását, az abban keletkezett (írt igyekezett ellensúlyozni, a városlakókat megnyugtatni. A Hunyadi László kivégzése helyén, a Szent György téren álló, egy esztergomi egyházi személy kezén volt kőház ügye 1457. május 9-én szerepelt előtte, ami iparos bérlő kezére 89
