Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

A válságos 1457. évben a gazdag budai polgár eladósodva halt meg, Gárdonyt így Holtzler Konrád szerezte meg 1457. július 27-én Farkas özvegyétől. Az új birtokos idegen volt, Ausztria pénzügyigazgatásának élén álló főhivatalnok (magister hubarum, Hubmeister). Igy lett legalább utólag magyarországi birtoka alapján olyan politikai közösség tagja, amelyből a Hunyadi László elleni per aktív részesei kikerültek. Rangja alapján azonban így sem volt egészen alkalmas erre, mert ez a tisztség nem volt azonos a feudális kincstartóval. Ezek az esetek a városban is lakó feudális úr és a vidéken zálogbirtokszerző Erzsébet párti polgár különféle találkozását példázzák. Ezekhez hasonulva a nádornak sem derogált kisszerű ügyleteket kötni. Hunyadi László sorsától lelkiismeretében aligha furdalva kihasználta a nevegyi tizedperben bekövetkezett egyházi intézkedést és a lefoglaló veszprémi püspöki vikáriustól évi 50 forintért bérbe vette, aminél többet ért és akkor is szedette a tizedet, amidőn az eljáró Orlandus de Bonarlis felszabadította a lefoglalást. Emiatt 1457. május 21-én III. Calixtus pápa elrendelte Garai László egyházi fenyíték alá vetését, míg az 50 forintot meg nem adja az esztergomi káptalannak. Már az eddigi esetek is jelzik, hogy Buda mint rezidenciaváros mennyire hozzájárult nagyfeudálisok és gazdag polgárok életformájának, mentalitásának közeledéséhez.

2 A politikai erővonalak Zsigmond halála után bonyolultan alakultak. Ciliéi Hermann leánya, Borbála magyar királyné 1437-ben saját veje ellen fordult, Ulászló trónjelöltsége érdekében. így átmenetileg Albert fogságában volt Ciliéi Borbála, majd Lengyelországba menekült. A példa mutatja, hogy Zsigmond oldaláról az út a lengyel dinasztiához is vezethetett. Erre példa Guthi Országh Mihály, aki 1430-ban udvari vitéz, 1433-ban főkamarás, 1435/37-ben kincstartó volt. Az öreg király utolsó napjaiban az Albert párti főemberek elfogatták őt is — a királynéval együtt — mint Ulászló lengyel király hívét. Mályusz Elemér joggal tételezi fel, hogy ha Zsigmond bizalmas munkatársa szembefordult ura utódlási akaratával, annak súlyos belpolitikai okai lehettek. Az Albert párt a Zsigmond reformjait is hatálytalanítani akaró főúri reakciót jelentette, Országh a királyválasztás elvét képviselve szélesebb csoport, sőt a nemesség előtt kívánhatta szabaddá tenni az utat. Mégis 1438/39-ben a kevésbé befolyásos főasztalnokmesteri tisztséget vállalta Országh Mihály, de 1440-ben nyíltan Ulászló párti, kísérő tagja volt a választását hírül vivő rendi követségnek. 1440-től újra kincstartó lett. Ekkor megszilárdulhatott meggyőződése, hogy Zsigmond uralma végén is helyesen orientálódott, intrikált az udvarban. Valószínű, hogy politikai irányultságát segített kialakítani házassága a Rozgonyi famíliából, alighanem az egyik Rozgonyi István leányával. A lengyel orientációt magyarázza Guthi Országh Mihály birtokgyarapítási iránya is: 1436-ban a már bárónak számító Országh kincstartó két Nyitra vármegyei, volt Stibor-birtokot kapott. Akármilyen motívumok alakították 's Országh magatartását, látóköre kiterjedt. I. Ulászló 1440. évi székesfehérvári koronázásán feltűntek a budai polgárok (alkalmasint ellenzéki pártjuk), régi joguk alapján fegyveresen és Magyarország régi zászlaját hordozva. A budai polgárság tehát megoszlott az ellenkirályok között, de a város kétségkívül Ulászlóé lett. Az Ulászló feltétlen híve maradt Országh Mihály figyelme a városlakókra is kiterjedt. Mint főkincstartó 1443. február 1-én Pozsonyban Ulászló királynak terjesztett elő Budán élő zsidók és pénzügyletük tárgyában kiadandó oklevelet, erdélyi feudális úr érdekében.

3 A Zsigmond halála utáni magyar történelemmel érdekes párhuzamok bukkannak fel 63