Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

a cseh történelemben, jóllehet annak életében ellentétes pozíciót foglaltak el a nagy egyházpolitikai kérdésekben. A politikai élet felületén a nemesi csoportok egymással és királyjelöltjeikért folyó harca tűnik szembe, a cseh feudális viszályok (1437—52) korszakhatárai jelentős magyar politikai dátumok is. Habsburg-eljenes, kelyhes (utrakvista, kalixtinus) beállítottságú párt működött az 1437/39. években, amelynek élén Hynce (Hynek) Ptáöek z Pirkétejna (Pirkstein-i) hadvezér állott. Már 1438-ban felmerült az ifjú lengyel király, Ulászló cseh ellenkirályként a Habsburgokkal szemben. De ekkor a csehországi rendek Zsigmond vejét, Albert királyt elismerték uralkodójuknak. Az ígéreteivel és biztosítékaival elégedetlen huszita beállítottságú párt mégis Mélnikben ugyanaznap (május 6-án) Kázmért, a lengyel király öccsét választotta ellene. Prágában azonban Albert tudta megkoronáztatni magát, a cseh földön pedig az ő cseh, német és magyar katonái győzedelmeskedtek a június 29-én benyomuló lengyeleken. De a trónviszály mélyén társadalmi erők, táji csoportok harca rejlett. A nemesúr Ptáöek kelet-csehországi főurak befolyásos csoportja élén állt. A nemesség pedig jelentős, addig az egyház kezén volt mezőgazdasági területtel erősödött. PtáŐek szövestségese volt a táborita vezér Straznich-i Bedfich (Bedfich z Stráznice) és támaszkodni tudtak Tábor városára. Ezáltal Ptáöek lerakta az alapokat egy egységes kelyhes front szervezetéhez. A viszálynak egyházpolitikai háttere is volt. A bázeli zsinat és IV. Jenő pápa a török fenyegetéssel is érvelve akarta összebékíteni a cseh pártokat és fegyverszünetet el is ért az ellenkirályok és híveik közt. A katolikus törekvéssel szemben Jan Rokycana kelyhes érsek, kiváló szónok és egyházpolitikus egységes huszita vallási programot igyekezett kialakítani. A vallási viszálynak is sajátos vagyonihatalmi alapjai voltak. A katolikus egyház elvesztette csehországi birtokainak nagyobb részét, eltörölték az egyházi adókat és szolgáltatásokat, tagadták Csehországnak a pápai kúriától való függését. A kelyhes egyház teljesen a nemesek és polgárok, tehát világiak alárendeltségében volt. Ez hozzájárult a cseh nemesség gazdasági erősödéséhez, még az alsóbb nemesség válsága is megállt egy időre. Az előnyökből érdekes módon a katolikus főnemesek egy része is hasznot húzott, ezek az egyházi birtok „védelme" ürügyén élvezték ilyen földek hasznát. Egyfajta erőegyensúly és öntudatlan érdekközösség vezette a cseh katolikus és huszita urakat Albert király korai halála (1439. október 27.) után, amikor elkerülni igyekeztek egy osztrák—lengyel konfrontációt és rendi alapon osztoztak a tényleges hatalmon. 1440 elején Prágában több héten át tanácskozott az országgyűlés a nyugalom és a pártközi béke kialakításáról. A tárgyalások eredménye egy „békelevél", amiben inkább a kelyhesek sikerét láthatjuk. Hynek Ptáöek z PirkStejna és társai elérték, hogy eltörölték az uralkodó rendelkezéseit a földbirtokokra vonatkozóan (zálogbavetés, adományozás), amit Albert az ő hátrányukra fordított. Fejfüggesztették a túlnyomóan katolikus főurak kezén volt országos birtokhivatal tevékenységét. Garantálták a kompaktáták (a husziták és a bázeli zsinat közti egyezmények az egyházi ügyek rendezéséről) érvényét a cseh országrészekben. Még abban is megállapodtak, hogy törekedni kell Jan Rokycana magister választott prágai érseki tisztségének megerősítésére. A megállapodás* 68 névvel zárták le, e személyek megerősítették pecsétjükkel is a békelevelet: egyik oldalról a cseh katolikus és királyi főtisztségviselő személyek, mint a délcseh Oldrïch z Roz'mberka (Rosenberka, Rosenberg-i) nagybirtokos, a mérsékelt kelyhes Menhart z Hradce prágai fővárnagy, Pertolt z Lipé cseh királysági udvarnagy, a másik oldalról pedig Ptáöek 64