Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

Kussói (Kassew-i) Jodokot, aki már 1441-ben véglesi várnagy (Jobst von Kossau), aki követelte Hunyadi László halálát. Az arisztokraták és az idegenek bátorító, biztonságot nyújtó környezetében foglalkozhatott az uralkodó a bosszú tervével. A két társadalmilag egymástól is különálló, de politikai érdekből összekötött csoporttól a szembenálló Hunyadi-párt mint társadalmi képlet is lényegesen eltért. Ennek vezető magja köznemesi, vagy még abba a helyzetbe is katonai szolgálattal emelkedett, pozíciójában legfeljebb második nemzetdékbeli család volt, akiket mint nagybirtokosokat vagy főpapot is homo novusként tartottak számon. Az ebből adódó összetartozásuk érzését a rendi-képviseleti jogok tisztelete, egyelőre még fejleszteni akarása erősítette, de hagyományos politikai érzékkel, az őket fenyegető veszély jó időben megsejtése képességével nem rendelkeztek. Igy lehettek — különféle fokig — áldozatai a két Habsburg-párti csoport jól leplezett akciójának a Hunyadi-testvérek, akik bízva a király esküjében, családjuk legtekintélyesebb híveivel együtt engedtek az uralkodó hívásának. Rozgonyi István ispán fia Sebestyén lovászmester (1456—58) a Hunyadiak következetes híveként kivételes az előkelő régi családokban. Ez utóbbi körből Kanizsai László is hozzájuk húzott. Az események időrendje viszonylag egyértelműen, a mozgatórugók csak vélekedések formájában bukkannak elénk az oklevelekből és az azok hézagait kitöltő elbeszélő forrásokból. A Budán tartózkodó V. László 1457. február 28-án országgyűlést hirdetett a nemesek és birtokos emberek fejenkénti megjelenési kötelezettségével Pest városába és Rákos mezejére. Az országgyűlés április 24-én kezdődött volna. A drámai hangú felhívást Barius Miklós vagy Várdai István fogalmazta meg és az a megjelenés nyomatékául Magyarország veszélyes helyzetét ecsetelte. A hatást két táj nemességének érdekeltségére, egyben az ellentétes pártokban részt vevő ilyen birtokos urak beállítottságára irányították. Ellenség ólálkodik északon és délen: a felső részek rabláshoz szokott fosztogatói már szerte az országban erődítményeket próbálnak emelni, hogy örök szolgaságba taszítsanak mindenkit, másfelől a török készülődik a közeledő nyáron halálos csapást mérni. Lehet, hogy a körültekintő megfogalmazás célja a király részéről a nemesi pártviszályok felfüggesztése, az erők összefogása volt a belső (osztály- és vallási jelleget sem nélkülöző) ellenség és a növekvő súlyú oszmán hatalom egyidejű támadásával szemben. De a Hunyadi-pártban ellenérzést is kelthetett az érvelés, mert aláhúzta északon Giskra, délen az odaküldendő idegen katonaság szerepét, lecsökkentette Hunyadi János belgrádi győzelmének jelentőségét. A királlyal, illetve az országgyűlésre tartás tekintetében meg is oszlott a Hunyadi-párt. Erről a 16. században működő, sok délvidéki, udvari és városi mendemondát, népi vélekedést összegyűjtő Szerémi György ír: „Szilágyi megtudva, hogy a nádor már Budán van, nagyon megijedt. Ezt mondta unokaöccsének: A nádor már Budán ül; féltelek, mert ő nagy ellenségünk; a nádor ítélkezik, nem a király ... a nevezett Mihály csapatával elment Világosvárra, László unokaöccsét pedig hagyta menni a királlyal." Ezzel egy valóban bekövetkezett szétválást próbált magyarázni az emlékíró, s ennek realitását nem zárja ki, hogy Szerémi még azt sem tudta, ki volt akkor a nádor, hanem a délvidéki erőviszonyokból kiindulva Újlaki Miklóst, akiről tudta hogy vajda, vélte és szerepeltette annak is Garai László helyett. De mindkét személyre állt Szerémi jellemzése: „ő választatta meg pártjával Lászlót királynak, s erősen a királlyal tartott, Szilágyival pedig mindig viszálykodott". Annyi bizonyos, hogy Hunyadi Lászlónak, mint tárnokmesternek és országos főkapitánynak nem támadhatott gyanúja, 82