Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102
miért vonták be a király előkelő kíséretébe. Mégis a hagyomány Alsólindvai Bánfi Pálnak rovására írja, hogy ő csalta Budára Hunyadi Lászlót, fontos királyi közlések meghallgatására hivatkozva. Aggodalom nélkül érkezett Hunyadi László a Pest déli határán kívüli Szentfalva községbe Szerémi elbeszélése szerint, ahol a nádor kihirdettette, hogy mindenki hagyja kíséretét Pesten, mert a budai szállásokat maga foglalta el. Erre a király, a mágnások és kamarások áteveztek Budára, köztük Vajdafia (=Hunyadi) László. Talán az országgyűlés színtere is hihetővé teszi, miért nem tűnt ez fel az ifjúnak. Az már kevésbé érthető, miért nem figyelt fel Giskra cseh zsoldosainak Budára érkezésére, akik a Hunyadi-pártiak elfogatásának előkészületeit fedezték. Ezt a gyanútlanságot érdekesen színezi ki Szerémi György, akinél előbb szállásadónője figyelmeztette a második napja ott tartózkodó Hunyadi Lászlót, hogy le fogják fejezni, amire az ifjú csak nevetett. Az emlékíró szerint egyidejűleg Dénes budai bíró titkon értesítette őt, hogy távozzék idejében Budáról, mivel az irigy Miklós vajda úgy határozott a hozzá hasonlókkal, hogy László semmiképpen sem kerüli el a halált, le fogja őt fejeztetni. Ebből az a hiedelem kitapintható, hogy az udvari arisztokraták a mozgatóerői a Hunyadi-párttal leszámolásnak s a városi hatóság a neki szánt eszközszerepet kerülni akarta. De erre nem nyílt alkalma: a nádor királyi felhatalmazással és fejvesztés alatt megparancsolta a bírónak, hogy valamennyi budai kaput zárassa be s Vajdafi László legyen őrizet alatt — ő ekkor tudta már azt, hogy ez nem tréfa. Ezután az eseményektől megrázott városi lakosság hagyományai alapján vette emlékiratába vagy legalább a korabeli városi topográfia ismeretében alakította Szerémi a történetet Hunyadi László vergődéséről: „Ezért, minthogy gyors ember volt és erős, szaladt a logodi kapuhoz, de erősen bezárva találta. Szaladt ezután a Keresztelő Szent János kapuhoz, de azt is erősen bezárva találta. Harmadszor futott a szombathelyi kapuhoz (Budavár északi kapuja: 1414-ben Sombathkapu); a kaput ott is elreteszelve találta. Negyedszer a temetőkapuhoz futott. De volt ott egy bestye harangozó; ez gyorsan bezárta a kaput; mert ott kimehetett volna az a László. És így játszották őt ki." Ebből a megfogalmazásból, de szárazabb adatszerű forrásokból is világos, hogy nem az ifjú király volt kezdeményező, őt a Hunyadi-család ellenségei bírták rá a „veszélyes" Hunyadi László megsemmisítésére, mint akitől trónját és életét féltheti. Az elfogatás bűnöseként Bánfi Pál szerepel úgy, hogy negyedmagával rontott Hunyadi Lászlóra. Szerémi körülményesebben írja ugyanennek a politikai csoportnak rovására Hunyadi László fogl yulejtését: „Ezután a nádor a királyi felség felhatalmazásával parancsot adott Vajdafia László elfogatására ... A budai bíró, Dénes elfogatta Vajdafia Lászlót, jóllehet a bíró előbb megmondta nekik, hogy ne merészeljék őt elfogni nagybátyja. Szilágyi Mihály, és öccse. Vajdafia Mátyás miatt, ki Csehország királyánál volt, mert arra gondolt, hogy később viszont nekik maguknak lesz miatta pusztulásuk." Világos, hogy itt az 1458-as év eseményeit és tanulságait vetítette vissza vagy keverte össze Szerémi az 1457-es tavasszal, egyben a bíró egyéni bukása okát keresve. (Hunyadi Mátyást az 1458. februári budai német polgári hűségeskü nevezte „Herr Waydaf ia Matyas"-nak). Jól érezteti mégis Szerémi leírása a budai politikai légkört és a polgárság magába fojtott hangulatát azon az 1457. március 14-i napon, amikor a budai várban, esetleg lovagi tornán, letartóztatták a Hunyadi-testvéreket, valamint közvetlen híveiket, köztük Zrednai Vitéz János váradi püspököt, neves humanistát, Rozgonyi Sebestyént, Kanizsai Lászlót, a körmöci hitelnyújtó polgár 83
