Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

A télbe hajló 1456. év látszólag a megbékélés, a megbocsátás jegyében zárult, hogy a következő tavasz mégis a megtorlás jegyében bomoSjék ki. A fordulat okait részleteiben nem ismerhetjük. Nem tudjuk, mi történt a budai palotákban, mi a vidéki kastélyokban, mi a hadiszállásokon. Talán már a december elején Szegeden tartott királyi tanácsülésen fogant meg a Hunyadi fiúk alkalmas pillanatban elfogatásának gondolata. Annyi bizonyos, hogy a békülékenység kifáradási, tanácstalanságot inkább takart, mint igazi megegyezés-keresést. Az 1456. esztendő úgy fejeződött be, hogy a szembenálló pártok tapasztalt vezető nélkül maradtak. Hiányzott az elsősorban hadvezér Hunyadi János széles körű bázist vonzó, nyílt politikája és hiányzott a politika fordulatait leplezni tudó, a háttérből mozgatni képes Ciliéi Ulrik célratörése. Talán a pártok meggyöngülésére következtettek ebből, túlzottan is, az ellenfelek. Már a századforduló történetírása felvetette a pszichikai tényezők fontosságát: a 16 éves gyermekkirály állt szemben eszerint a 24 éves ifjú Hunyadival, akit országkapitánnyá kinevezett, de azután iparkodott a király Budára. A Budán összeült főbb tanácsosoknak tudták be a további eseményeket, azokkal a fiatal királyt vádolni gyenge megítélésnek tartották. Más lélektani magyarázat is elképzelhető azonban: az idegen környezetben a gyermek, fő tanácsadóját megrázóan elveszítvén, magára utalva hirtelen elhatározni képes fiatal férfivá érlelődött. De éppen ilyen fontos volna a Hunyadi László tragédiája felé rántó pszichikai tényezők elemzése. A századelő történetírásában még az V. László mellett állók is sajnálkoztak a haza nagy hősének nevét fiában ért gyalázat miatt, de kevésbé volt nyílt kérdés számukra, hogyan esett csapdába Hunyadi László. A bátyjával együtt fogságba esett Hunyadi Mátyást a megrázkódtatások koraérettebb, határozott ifjúvá érlelték, mint V. Lászlót. Mégsem a két, politikailag és emberileg szembenálló vezető egyén — a romantikus történetszemlélet és művészet korában kihangsúlyozott — ellentéte a fő tényező, amiből az 1457. év eseményeit megérthetjük. Körülöttük, mellettük három — a krónikákból és okiratokból jól elhatárolható — csoport, típus játszik egyenlő súlyú szerepet s ez magyarázza meg a fordulatok kimenetelét. A hatalmas birtokaiból és a 14. századig visszanyúló politikai tapasztalataiból erőt merítő magyar arisztokrácia, a hivatalok javarészét rendszeresen betöltő politikai establishment lépett elő mint az események mozgatója. Ennek nem hiányzott, sőt a király feletti befolyás növeléséhez, a Hunyadi-párt elleni ürügyül egyaránt jól jött az elpusztult Ciliéi. A Hunyadi Lászlót tőrbe csaló, fogságba ejtő, majd halálra ítélő tanácsosok közt a századforduló történetírása számon tartotta Garai László nádort, nagyobb hangsúllyal Újlaki Miklós erdélyi vajdát (Szerémi Györgynél a szerem-újlaki nagyúr, Miklós vajda, a pálosrendi Gyöngyösi Gergelynél Galgóczi vagy másképpen Újlaki Miklós — északi Galgóc, németül Freinstat várukról a szlovák környezet Fristaczkynak nevezte a famíliát, ami oklevelekben is előfordul), még inkább mozgatóként Bánfi Pál főajtónállót, mellettük Buzlai László főpincemestert, Rozgonyi János főurat, testvérét Rozgonyi Rajnáid székely ispánt (1456—58), testvérüket Rozgonyi Osvát fő lovászmestert (1456). Hozzájuk verődött és kötődött néhány idegen eredetű, a királlyal járó vagy magyarországi katonai tisztséget betöltő személy, akiket nagyratörésükben sem a magyar nagyúri családokat külsőleg kötelező magatartási formák, sem a magyar rendi politikai intézmények iránti tisztelet nem kötött. A Hunyadiak elleni összeesküvésben a századforduló történetírása több osztrák főurat és más külföldit tartott számon. Az új magyar nemesek közé számították 81