Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

et palatino referentibus de proprio). Az ügy előterjesztői tehát Ciliéi Ulrik és Garai László voltak, ők mozgatták a Hunyadiak elleni csapatgyűjtést. Ez pecsételte meg Ciliéi sorsát. November 8-án V. László és előkelő kísérete Belgrádba érkezett. Szilágyi Mihály várkapitány azonban elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Hunyadi János dicsőségétől övezett várat a Ciliéi hatalmával szembeszegülés kiindulópontjává tegye. Pedig Hunyadi László aligha térhetett ki ama kötelezettsége alól, hogy a déli végek központját az átvételre utazott királyának átadja. Mindez a nagy ellenfelek közül először Ciliéi végzetét okozta. Összetűzés során Hunyadi László és Szilágyi Mihály hívei Ciliéi Ulrikot november 9-én megölték Belgrádban. A személyesen odautazott V. László ezek után nemhogy visszaadatni nem tudta Hunyadi Lászlóval a délvidéki hatalmat, de kénytelen volt — az ellenséges környezetben rettegve — baráti érzést színlelve Hunyadi Lászlóra ruházni a főkapitányságot, így 1456. november 2T-i oklevelében már legálisan élt Hunyadi László egy sor büszke címmel, magát besztercei grófnak, királyi főlovászmesternek, Magyarország főkapitányának titulálva. Pedig a hurkot már fonták ellene, V. László bizalmas környezetében és más országaiban. A király már november 11-én módot talált arra, hogy Belgrádból levélben értesítse a boroszlóiakat Ciliéi gróf haláláról és saját állapotáról. November 13-án pedig Futakról írt Konrád Holtzler osztrák pénzügy igazgatási főtisztségviselő Rüdiger von Starhembergnek Ciliéi gróf haláláról és László királyról. Ulrikot Ciliiben eltemették. Nemcsak jogi, hanem erkölcsi szempontból is foglalkoztatta a kortársakat a király vezető bizalmasának erőszakos halála. Liscius Miklós királyi titkár, aki az uralkodó környezetéhez tartozott, 1456. november 21-én Kubin várából levelet írt Rómába s az eseményt úgy írta le, hogy szóváltás közben Ciliéi rántott először kardot és Hunyadi László a saját életét védelmezve mért halálos csapást a támadóra. Ez a tárgyias leírás alkalmas volt a Hunyadiakkal rokonszenvező Thúróczi Jánosnak, hogy ilyen felfogást elbeszélő szövegébe foglaljon: nála is indulatos összeszólalkozás, összetűzés következménye Ciliéi halála, ez előzte meg Hunyadi László kardcsapását. Ez menthette a Hunyadi család nimbuszát. Csakhogy Thúróczi erkölcsi szempontból is menti a tettet, bár ezzel cáfolja az önvédelmi eljárást: Ciliéi Ulrik irigysége, gyűlölete, Hunyadi János két fiát kiirtani szándékozása miatt, terve megelőzésére a néhai kormányzó hívei elhatározzák Ciliéi megölését, s megállapodásukat végre is hajtják. A források közti ellentmondást esetleg úgy oldhatjuk fel, hogy a besztercei gróf önvédelemből vágott vissza, de hívei nem elégedtek meg a támadó lefegyverzésével, hanem lekaszabolták. Hunyadi László pillanatnyi magabiztosságát oklevélkiadványai mutatják. A délvidéki Kubinból november 21-én írt említett oklevelében erdélyi piacoshelyeknek szabadságokat erősített meg, a kancelláriai jegyzet László úr, besztercei gróf saját megbízására hivatkozik. A hármas cím és a kancelláriai forma jellemzi Kecskeméten december 17-én kiadott oklevelét, amelyben Hunyadi László Brassó tanácsához fordul külpolitikai természetű ügyben. Amikor a szász városi tanácsosokat Dan havasalföldi fejedelemségigénylő támogatására buzdítja az ifjú Hunyadi, a maga kegyének elnyerésére biztatja ezzel a brassóiakat (propter nostram favorem). Szinte uralkodói formulával él, mégis a levélben utalás van arra, hogy ezzel László király akaratát teljesítenék, aki Dánt felléptette. Talán éppen a brassóiakon át akarta a királyhoz közeledését igazolni. Ez egybeesett a Délvidékről Budára távozó király Hunyadi özvegyénél tett látogatása formáival, és az akkor (Temesvár, november 23.) elhangzott ígérettel: nagybátyja haláláért a király nem áll bosszút Szilágyi Erzsébeten és fiain.

13 80