Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Ságvári Ágnes: Budapest története V. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Írták Gerelyes Ede, Preisich Gábor, Szekeres Jószef, Tarjányi Sándor. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Horváth Miklós. Bp., 1980. 617-624

Nem véletlen, hogy midőn a második világháború során a horthysta kormány elsö­pörte az önkormányzatot, lábbal tiporta a városi érdekeket, s később a nyilaskeresztes hordák a Városházán is átvették a hatalmat, — sokan a konzervatív erők közül a hivatás­tudattal rendelkező szakemberekkel együtt érdeklődéssel fordultak az 1945-ben új éle­tért harcba induló progresszív irányzatok felé. Aggodalmat, de ugyanakkor várakozást is tanúsítottak a Nemzeti Bizottságok és a népi hatalom más intézményei iránt. A tanul­mányok sugallják a következtetést: az összeomlás tapasztalatai fővárosi hagyományaink szerves részét képezik. Budapest Története V. kötete módszertanilag is számos tanulsággal szolgál. Az urba­nizmuskutatók általában a nagyvárosok történetét a klasszikus kapitalista fejlődés törvé­nyei szerint általában a „centrifugálisan", a cityből kiindulva írják — mintegy értékelve, hogy a város, mint gazdasági, társadalmi és közigazgatási egység fokozatosan terjeszti ki befolyását a környékére. A magyarországi urbanizmuskutatás viszont „centripetális" is. Abból indul ki, hogy a késői és rohamos hazai kapitalista fejlődés látleletét csakis Budapest és környéke együttes vizsgálata adhatja meg. (Igaz, a lényegretörő „röntgen­képen" az egyéni, a vérbő, az életmódot mutató vonások helyenként óhatatlanul elmo­sódnak.) Szerencsés, hogy a közigazgatási Budapest gazdálkodásának, vezetésének, működé­sének leírása nem szorítja háttérbe a közigazgatási Budapestet. Ez a feltárás nemcsak a mai kutatók érdeme, hanem a 20-as évektől működött közgazdasági egységben gondol­kodó és tevékenykedő statisztikusoké, várostervezőké, közgazdászoké is. A dualista kor kutatója méltán jegyezte meg: Pest az ország legvárosiasabb városa. A két világháború közti magyar modernizálódás elemzője továbbmegy és felállította a képletet is: gazdaság, társadalom szempontjából minél jelentősebb a város, annál szélesebb lesz vonzásköre is, ezen belül változó erősséggel nő a városmag, a mai Nagy-Budapest nyomvonalával meg­egyező belső gyűrű, majd a 30—40 km-es rádiusban helyet foglaló külsőgyűrű, ahol az egyébként ipari, gyári munkásság száma még a hadikonjunktúra idején sem éri el a lakos­ság 50 %-át. Pestkörnyék — iskolapéldája a vidékből közvetlenül táplálkozó ellentmondásos ma­gyar urbanizációnak, az olcsó munkaerőn épülő modern gyáripari fejlődésnek és a pol­gári középosztálytól a kétlaki idénymunkásig toborzott településeknek. Ezért e helységek története maradandó értékű szociológiai tanulmány. Meggyőz arról, miként következett mindebből az 1918—19-es forradalmak politikai radikalizmusa, az az élő hagyomány, amely az 1945-ös nemzeti, népi bizottságok életrehívásáig vezetett. Az önkormányzati testületeken belül évtizedeken át vívott harcok leírása igencsak tanulságos, — napjaink számára is. Kitűnő a modern világváros és a vidéki kisvárosok érdekegyezésének és érdekellen­téteinek sorolása is, amely adalékul szolgál az urbanizmus egész korszakához. Egyeznek az érdekek, — amikor Budapest munkahelyet, piacot, egészségügyi ellátást, közlekedést biztosít a környéknek, sőt amikor egységes építési szabályzatok biztosítják a kül- és bel­területek arányos fejlesztését. Viszont érdekellentét feszül a liberális fővárosi vezetés és 621

Next

/
Oldalképek
Tartalom