Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Berza László: Várostörténeti források föltárása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-Gyűjteményében = Erforschung von stadtgeschichtlichen Quellen in der Budapest-Sammlung der Hauptstädtischen Ervin Szabó Bibliothek 567-581

sebb irodalomföltáró munkát, a könyvtár gyakorlatilag már megbékélt a bibliográfiai mű­hely kialakításának gondolatával, amikor 1952-ben megjelent a Minisztertanács határozata a könyvtárak feladatairól. 1 8 Igy már jogilag is a helyismereti tevékenység egyik otthoná­vá tették a könyvtárakat. A rendelet után várható változásokkal, valamint a könyvtárak feladataival és lehe­tőségeivel a Szeged bibliográfiájának tervezése kapcsán Reguly Ernő foglalkozik. 19 Ta­nulmányában megállapítja, hogy mind az egyetemi oktatás támogatására, mind pedig egyéb kulturális követelmények támogatására, de gazdasági és társadalmi szükségszerűsé­gekből is fontos feladat hárul a könyvtárakra a helyismereti tevékenység kapcsán. Ugyanezt a problémát lényegesen nagyobb távlatú áttekintésben a magyar biblio­gráfiai tevékenység történeti helyzetképébe beleépítve, a bibliográfiai tevékenység vala­mennyi fontos elvi és gyakorlati kérdés elemzésével kapcsolatban tárgyalja Módis László a Tiszántúl bibliográfiáról írt vitaanyagnak szánt tervezetében. 20 A szerző e tanulmányában nem csupán a Tiszántúl bibliográfiájával foglalkozik, hanem a Nemzeti Bibliográfia élesztésén is fáradozik. Szerves kapcsolatot vél teremteni a tájbibliográfia és a magyar nemzeti könyvészet között. Távlatokban pedig a teljes ma­gyar helyismereti irodalom föltárására gondol. A vitaanyagban ismertetett és a túlzásoktól nem mentes elképzeléseket, valamint a megvalósíthatatlanságig túlméretezett anyaggyűjtési tervet az étintett könyvtárosok idegenkedve fogadták. Azt az alapgondolatot, amely szerint minden megyei és regionális feladatokra kijelölt könyvtár kötelessége a hozzá tartozó terület irodalmának ápolása, senki sen tagadta. Egyértelművé vált, hogy ezek a gyűjtemények a birtokukban lévő állo­mány gyarapításával, föltárásával, a helytörténeti kutatás fontos bázisai lehetnek, hiszen jószerével addig nem, vagy csak alig művelt faladatok életre keltése volt a cél. Később, a tanulmány lényegét minden helyismereti tevénkenységet érintő tervezet, vagy javaslat átvette, továbbfejlesztette. Sőt ennek szellemében néhány városi könyvtár­ban máris belevágtak a munkába. Ezek a vállalkozások azonban elhamarkodottak voltak, olykor irreálisan nagyvonalúak. Tapasztalat híján nem jól terveztek, nem mérték föl a várható munka nagyságát, nem számoltak azzal, hogy egyetlen ember már képtelen a feladattal megbirkózni. Arra, hogy jó szervezett munkaközösséget hozzanak létre, nem volt lehetőség. A kezdeti sikertelenségeket még hangsúlyozta az akkor már kialakuló el­képzelés, miszerint több ezer hazai folyóirat földolgozásával egyszeri átnézéssel az egész ország helyismereti irodalmának regisztrálását kellene elvégezni. Ez a szándék mindmáig megvalósíthatatlan maradt. A tervezésből Budapest sem maradhatott ki, hiszen a megyei és más vidéki könyvtá­raknál jelentkező követelmény hasonlóan vagy talán még fokozottabban fogalmazódott meg a fővárosban. Ide koncentrálódott a gazdasági, társadalmi, politikai és művelődés­irányító szerep, amely az ország életében fontos volt. Helyismereti gyűjteménye hazai, de még nemzetközi vonatkozásban is tekintélyes volt. Várható volt tehát, hogy itt indul meg legelőször a bibliográfiai tevékenység, amely országosan is példát mutató lehet. Az előkészületek nem soká meg is kezdődtek. A tervezést alapos fölkészülés előzte meg. A hazai könyvészeti munkák elemzése, a korábbi bibliográfiai műhelymunkák és a külföldi szakirodalom tanulmányozása egyaránt példákkal szolgált. Ismert volt már ekkor 573

Next

/
Oldalképek
Tartalom