Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Rajna György: Budapest köztéri és udvari díszkútjai = Zierbrunnen in Höfen und auf öffentlichen Plätzen in Budapest 539-556

RAJNA GYÖRGY BUDAPEST KÖZTÉRI ÉS UDVARI DÍSZKÚTJAI A víz szerepe A víznek mind az emberek, mind az állatok és növények életében mindenkor meg­határozó jelentősége volt. Ahol a föld kérgén áttör a víz, azt az emberiség évmilliók óta védte a pusztítás és az elszennyeződés ellen és gyakran védszentjeinek védelmébe aján­lotta. A régi mondák a vizek varázserejéről szóltak. A víz hallható hömpölygését, folyását, esését, áramlását saját létével, életével fűzte egybe. Gyakran hozták összefüggésbe a víz életét mondákkal, mesékkel, legendákkal, létét népdalokban, közmondásokban örökí­tették meg. A földből feltörő vizet facsatornákba vezetve, egyetlen vízszintesen lefektetett fa­törzsbe vájt teknőbe vezették. Magát a forrást, illetve a kutat deszkabéléssel, vagy kváder­kövekkel védték a beomlástól és fentről annak tisztántartását fatetővel biztosították. Megkezdték a vízvételi hely kiépítését, kijavítását és díszítését. Az ember elképzelte a nem látható, de a jót és hasznosat alkotó első vízi szellemeket. Az eredetileg ésszerű gondolatok babonává fejlődtek. Ahogy a kút falun, vagy a városban az ember mindennapi képmezőjébe került, úgy nőtt annak díszítési igénye. A vizet a kutakból, mély aknákból vödrökkel húzták fel, an­nak falát kiépítették és keresztgerendára akasztották fel a vödör láncát. Stílusalakulások hatása a kutakra Ahogy a rendelkezésre álló építési anyag, a kialakult technika és az építmény célja meghatározta a stílus kialakítását, úgy az mindenkor visszahatott a kutak építésére is. A hellének, rómaiak idejében jelentős szerepet kapott a vízvezeték, a kút, a fürdő­kultúra és a csatornahálózat kiépítése. A vizet öblös medencében fogták fel. A kutakat művészileg díszítették. A kutak fölé gyakran építettek kútházakat, oszlopos csarnok for­májában. A víz figurális vízköpőkből tört elő. A középkorban a díszített kút a nemesség és az egyház előjoga volt és az uralkodó­osztály gazdagságát ejl képezte. A román stílus (kb. 1000—1250) valamint nyugaton a még azt megelőző karolingíi korban a kutak minden oldalról megközelíthetők voltak. Ebben a korban alakult ki a kútkáva, ami egy talapzatra emelt medence volt. A románkor kútja súlyos és merev. A ta­539

Next

/
Oldalképek
Tartalom