Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Dezső: Egy születő nagyváros lakosságának foglalkozási megoszlása a pesti 1841/42. évi adólajstrom alapján = Die Beschäftigungsverteilung einer im Entstehen begriffenen Großstadt aufgrund des Pester Steuerregisters vom Jahre 1841/42 513-537

Március 15-e tér) puttonyos (kranzlis) kofái. Az itt árusító körösi, palotai, kecskeméti kofák élelmességben — a közhit szerint - még a párizsiakat is felülmúlták. 34. A különlegesen szép kivitelű és tartós csizmák, cipők kordoványbőrből készültek, s ez időben - mint már utaltunk a külvárosokból állandóan betörő por és nagy sárra — szinte mindenkinek volt csizmája. 35. Aligha kell utalni arra, hogy Pest a 40-es évek elején már nem csupán kereskedelmi és ipari gócpontja volt az országnak, hanem szellemi központja is. A pesti könyvárusok majdnem mind a német polgárcsaládokból kerültek ki, s főként német nyelvű könyveket árusítottak. Ezt az is indokolta, hogy a város lakosságának 4/5-e német, 1/5-e volt magyar anyanyelvű. 36. A pacal népétel volt már akkor is, a belsőségek ételként való élvezete mindmáig megvan a városi nép életében. 37. A korabeli patikákban is megtalálhattuk a különféle gyógyfüveket, gyógyteákat. A korabeli orvoslás hagyományos módja volt a gyógyfüvekkel való gyógyítás. A számok tanúsága szerint minden második utcában patikára találhattak az arra szorulók. 38. A népi orvoslás e kedvelt módját abban az időben faluban-városban megtaláljuk. Kedvelt volt a sűrű vérű cívisek piócával való megszívatása, s hogy állandó kereseti lehetőséget kínált, bizonyítja, hogy bejegyeztették magukat a piócaárusok és tevékenységük után adót fizettek. 39. A pipa ekkor szinte nélkülözhetetlen kelléke volt minden társadalmi rétegnek; s ha a felsőbb rétegek a barnára szívott tajtékpipát, — amelyből nem csupán egy darab volt a birtokukban - kedvelték, az egyszerű népfiak is szívogatták munka közben, pihenőidejükben s az ünnepeken kis agyagpipájukat a meggyfaszáron által. 40. Nagy számukból kitetszik, hogy a korabeli pestiek szerettek öltözködni, anyagok közt válogatni, ruhákat varratni. Más forrásokból ismerjük, hogy a korabeli viselet hallatlanul gazdag és változatos volt. 41. A korabeli rákászok még nagy lehetőséget találtak a várost körülvevő mocsaras, ingoványos vizekben, patakokban. 42. Ezek a kis vegyeskereskedők és boltjaik, ahol minden kapható volt a liszttől a petróleumig, évszázadokon át nélkülözhetetlen színfoltjai voltak a falvaknak-városoknak. A számok tanúsága szerint Pesten minden utcára jutott 1-2 vegyesbolt. 43. Korábban már utaltam az árvíz utáni nagy építkezésekre, amelynek hírére mindenhonnan számos építőiparos, mesterlegény igyekezett Pest városába. 44. Az újonnan épült nagyobb házakat és intézményeket, középületeket vörösréztetővel fedték be. 45. Az olasz vándorárusok többek között gipszszobrokat (figuretti) árultak és gesztenyét. 46. Éppen ezekben az években (1841. IX. 21.) tett jelentést a pesti tanács a Helytartótanácsnak a kalaposlegények szervezkedéséről, amelyet mind a céhmesterek, mind a pesti tanács veszélyesnek ítélt; úgy, hogy a pesti városkapitány összehívatta és megintette a pesti kalaposlegényeket, különböző súlyos büntetésekkel fenyegetve őket. (Források 1971. 120—21.). — De tudomásunk van a szabólegények lázadásáról is, amely a felemelt betegápolási díjak miatt tört ki: tüntetést szerveztek és betörték a városháza ablakait (1842). 534