Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Dezső: Egy születő nagyváros lakosságának foglalkozási megoszlása a pesti 1841/42. évi adólajstrom alapján = Die Beschäftigungsverteilung einer im Entstehen begriffenen Großstadt aufgrund des Pester Steuerregisters vom Jahre 1841/42 513-537

47. A szabókra vonatkozó adatokból kiderül, hogy a város lakosságának túlnyomó többsége a német módit (divatot) követi. Eddig egyetlen felsorolt mesterségben sem adódtak ilyen magas mester- és legény-létszámok. Ez azt jelenti, hogy német szabókból minden pesti utcában kettőt is találhattak. 48. A lacikonyha: sátorban vagy szabad ég alatt működő kifőzőhely. Az elnevezés még a 15—16. századból ered, mivel II. Ulászló (Dobzse) ételeinek jórészét az utcai sátoros kocsmákból hozatta. A királynak készült sültet a nép lacipecsenyének nevezte. A lacikonyha a pesti vásárokon népszerű étkezőhely volt. Az új Vásártér (Engels tér), a pesti Dunapart és a Széna (Kálvin) tér környékén 26 is működött. Ezeket a lángos, kolbász-, hús- és halsütőket ma is megtaláljuk piacokon, vásárokon, kirándulóhelyeken. 49. „Pesten és Budán is vágynak már Fiákkeresek, akik pénzért kotsinn hordanak ide s tova akárkit: de koránt sintsenek annyian, mint Bétsben. Pest s Budai Fiakkerek, ha arra a számra nevekedhetnének, mint a Bétsiek ... a Teherhordók meg nem élhetnének", olvashatjuk a Bécsi Magyar Hírmondó 1796-os számában. — Korábban is voltak már bérkocsik és bérkocsisok, de az igazi konflis és fiáker lényegében a pesti és budai polgári élettel együtt növekedett olyan tekintéllyé, hogy 1827-ben szükségszerű volt Ferenc császár pátense, amely a bérkocsisok működését, mint ipart engedélyezte és elismerte A szabadalomlevél 56 cikkelyből állott és pontosan előírta, hogy kik kaphatnak engedélyt az ipar folytatására, kitért a jogokra és kötelességekre. Fő állomásaik voltak: a Színház tér a Haas palota előtt, a Zsidópiac, vagy Szénpiac (Deák tér). A legelegánsabb fiákerek a Kristóf téren álltak. Volt még állomás a Rózsa téren és szétszórtan különösen a városkapuk környékén. A régi pesti polgárok mind tudták, hogy 1— 600-ig a fiákereket, s 600-tól felfelé a konflisokat számozták. Minél kisebb számú kocsit hajtott valaki, annál büszkébb volt. A legalacsonyabb számú kocsik tulajdonosai voltak a fiákeres arisztokraták. 50. A szőlők majdnem teljes egészében Budán voltak, Pest határában alig termett szőlő, kivéve Cinkotát és Rákoscsabát. A Pesten bejegyzett kapások is leginkább Budára mentek át dolgozni. A 19. század elején már gyakorivá válik, hogy nem a szőlőben, hanem a nagyobb vendéglőkben tartják a szüreti mulatságokat. Juhhúsos kását, báránytokányt, káposztás bélest és más szüreti ételt kaptak a vendégek. A szőlőhegytől elszakadt szokások hangulata már mesterkélt volt, de romlott a bor minősége is. A század közepén a szüreti mulatságok még fölelevenedtek, jobbára a gazdagok jómódjának fitogtatására, majd a század végén a filoxéra végzett a kötött talajú budai szőlőkkel s a szüreti mulatságokkal egyaránt. A budai szőlők nyomát már csak néhány utcanév őrzi. 51. A major a mazőgazdasági üzem gazdasági központja (istállók, színek, magtárak, raktárak, górék, szérűkből állt, de lakóépítmények is voltak ott). — A majorsági gazdálkodás a mezőgazdasági termelés fő formája volt Kelet-közép-Európában, a feudalizmus kései korszakában. A majorsági gazdálkodás korlátozta a paraszti árutermelést, nehezítette a jobbágyok helyzetét, s a tőkés termelésre való áttérés feltételei megteremtésének vontatott, nehéz útját jelentette. 535