Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Dezső: Egy születő nagyváros lakosságának foglalkozási megoszlása a pesti 1841/42. évi adólajstrom alapján = Die Beschäftigungsverteilung einer im Entstehen begriffenen Großstadt aufgrund des Pester Steuerregisters vom Jahre 1841/42 513-537

NAGY DEZSŐ EGY SZÜLETŐ NAGYVÁROS LAKOSSÁGÁNAK FOGLALKOZÁSI MEGOSZLÁSA A PESTI 1841/42. ÉVI ADÓLAJSTROM ALAPJÁN Kutatásaim során egy érdekes dokumentum került a kezembe egy közgyűjteményben: Pest szabad királyi főváros 1841/42. évi adókönyve,

1 melynek vizsgálata számos érdekes jelenség továbbgondolására késztetett. Ez évből igen kevés dokumentum maradt fenn, s ha van is belőlük, azok a levéltárak mélyén várják megszólaltatásukat. E korszakban még nem voltak hivatalosan vezetett statisztikák; Fényes Elek munkái is inkább becslésen, mint szakszerű felmérésen alapultak. A hivatalos statisztikai adatszolgáltatást, s eredményeit, csak 1870-től ismerjük.

2 Az 1841/42. év egyik jelzőköve annak a folyamatnak, amelyet a történelem úgy értékel, mint a feudalizmus válságának tetőfokát és a polgári átalakulás előkészítését: ez a folyamat 1848-ig, a szabadságharc kezdetéig tartott. Lényegét úgy lehetne Összefoglalni, hogy az adott időszakban a tőkés ipar lassú térhódítása jele volt a feudális ipari termelés elégtelenségének, s az ipar területén elmélyítette a feudális rend válságát. Létrejött a piacok területi tágulása, amellyel párhuzamosan Pest a legfőbb ipari központtá vált. A céhbeli iparosok és kereskedők a meginduló tőkés fejlődés ellenében szívósan védték az ipar feudális szerkezetét; a céhes mesterek a munkaidő hosszabbításával, bércsökkentéssel, vagy az ellátás minőségének lerontásával igyekeztek legényeikre áthárítani az osztrák és a hazai tőkés ipar versenyének következményeit. Még sanyarúbb életkörülmények között vergődtek az üzemek segédmunkásai és a csak alkalmi keresethez jutó napszámostömegek, — amelyekről szintén szó esett az adólajstromban, — akiket még formálisan sem védtek a céhszabályzatok a korlátlan kizsákmányolás ellen. E sokszínű, tanulatlan, tapasztalatlan, szervezetlen előproletariátus nem volt tisztában azzal, hogy nyomora jórészt a feudális rend uralmából fakad, s többségük azt sem tudta, hogy mi a haladás útja. A korabeli céhlegények kérvény- és sztrájkharcai csak a mesterek személyes zsarnoksága ellen irányultak; a céhrendszer szétrombolását nem igényelték, hiszen többségük előtt az önálló mesterré válás ábrándja lebegett.

3 513