Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Dezső: Egy születő nagyváros lakosságának foglalkozási megoszlása a pesti 1841/42. évi adólajstrom alapján = Die Beschäftigungsverteilung einer im Entstehen begriffenen Großstadt aufgrund des Pester Steuerregisters vom Jahre 1841/42 513-537

Pest városa az 1838-as árvíz utáni években Az egymásnak ellentmondó statisztikai adatok nem teszik lehetővé, hogy a lakosság tényleges számát megállapíthassuk. Azonban Pest joggal tarthatot igényt az ország legnagyobb lélekszámú városának címére. A lélekszámbeli eltolódások a vizsgálandó 1841/42. évben minden bizonnyal a nagy árvíz pusztításaival hozhatók összefüggésbe. Trattner János, az árvíz idejére kirendelt királyi biztos azt írja beszámolójában az árvíz pesti pusztításairól, hogy a „nyereségre, könnyű szerzésre beállított korszellem Pesten igen hitvány alapokra épített házakkal számolt: azért a házak alapjai nemigen mélyen ásattak, a legrendetlenebb és legrosszabb kövekből, és közönségesen csak inasok által rakattak össze, s az összerakott kövek hézagai tégladarabokkal töltetnek be (...) És illy épületek tartják több emelet súlyát, főképpen midőn újabb időkben a földalatti üregeket is mindjobban igyekeznek használni, s azért az épületeket egészen alá ássák, csak hogy sok bért behozó pincéket és raktárakat készíthessenek, úgy hogy az alapfalak egészen szabadon állanak, elegendő visszatartás nélkül (.. .) és így történt, hogy Pesten sok épületet találunk, mellyek szép gyümölcshöz hasonlíthatók, melly belől férges .. ."

4 Az árvíz után rövidesen megjelent a pesti tanács hirdetménye a megrongálódott lakóházak helyreállításáról, majd 1839-ben közreadták Pest városépítési szabályzatát, amelyben meghatározták a biztonságos és esztétikus városkép követelményeit. A korabeli szerzők és statisztikák igen eltérő népességszámot közölnek Pestről a jelzett évekből: a szóródás 50 000—66 000 között mozog.

5 Tonelli összehasonlító adatokat közöl a többi magyar városról, az 1840-es népszámlálásra hivatkozva.

6 A sok egymásnak ellentmondó forrást összevetve elmondhatjuk, hogy a vizsgált időpontban Pestnek mintegy 60—70 000 lakosa lehetett; a város élénk kereskedelmi gócpont volt, erős céhes, s a városon kívül aránylag széles körzetnek dolgozó kézművesiparral, s a fejlődési periódus végén a gépi nagyipar első üzemei is létrejöttek. Hunfalvy János jeles munkájában arról számol be, hogy a város az árvíz után rövid időre teljesen újjáépült, még szebben, mint azelőtt volt.

7 Fényes Elek szerint a királyi városok közül Pestnek van a legtöbb kézművese.

8 Horváth Mihály az 1970 kézművesen kívül beszámol a működő gyárakról is.

9 1840-ben meghozták a gyáripari törvényt, melynek nagy vívmánya volt a gyermekmunka szabályozása. E törvény széttörte a céh korlátokat, s igyekezett védelmet nyújtani a dolgozóknak, amelyre nagy szükség volt, mert a női és gyermekmunka vonatkozásában visszaélések történtek. A meginduló hatalmas tőkebefektetések nem lehettek meg tőkeerős pénzintézetek nélkül, melyek a hiteleket folyósították s részben az iparszervezést is elvégezték: ennek jegyében jött létre 1841-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Mindezek a törekvések erős agitatív szócsövet kaptak a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlapban, amely szintén 1841-ben indult. Említést kell tenni a pesti vásárokról, amelyek centrumában állottak az adólajstromban feltüntetett kézművesek és kereskedők tevékenységének. Évente négyszer tartották eme vásárokat, hatalmas tömegek részvételével. Ezeken felvonult a közeli és távoli környék, de mondhatjuk, az ország minden tájegysége megjelent rajtuk portékáival.

10 E vásá514