Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Gál Éva: Pest város 1758. évi térképe = Ein Plan der Stadt Pest aus dem Jahr 1758 483-500

A térképmásolat még egy dologban egészen bizonyosan eltér az eredetitől: a mai Molnár utcában levő, 265. számú telken olvasható felirat - „Gebrüder Kehrerische Leder Fabrik" — az 1758-as alaprajzon még nem lehetett rajta, minthogy az ingatlan csak 1809 óta volt Franz és Joseph Kehrer birtokában.

15 Ez a felirat nyilván a hitelesítést végző Kehrer iránti gesztusként került a másolatra. Mindenesetre, a metszetről már elhagyták ezt az anakronisztikus adatot, Rómer pedig a 17. századvégi telekösszeírások alapján a kiosztás utáni első ismert birtokosáról Koháry-házként jelölte a szóban forgó ingatlant. A metszet három téves felirata, amelyet Bácskai Vera már elemzett,

16 a térképmásolaton is hasonló elírásokkal szerepel. Ez alátámasztja Bácskainak azt a feltevését, hogy e feliratok már az eredeti térképen — feltehetőleg rongálódás miatt — rosszul olvashatókká váltak, s így a téves olvasat nem egyszerűen a metszetkészítő hanyagságának tulajdonítható. A „kiscelli térkép", az 1758-as térképmásolat és az almanachbeli városalaprajz egybevetése most már vplóban kétségtelenné teszi, hogy az utóbbinak a forrása nem a „kiscelli térkép" volt, hanem az 1758-as városalaprajz. A metszet tehát indokoltan tüntette fel címében az 1758-as évszámot, és hitelesen ábrázolta Pest 1758-as utcahálózatát, telekbeosztását. Az 1758-as térkép másolata Rómer számára is fontos — bár nem egyedüli — forrásul szolgált Pest 1758-as alaprajzának megszerkesztéséhez. Nemcsak az általa adott cím szól emellett, hanem az is, hogy a telekhatárokat és a telekszámokat ennek alapján vezette rá saját térképére. Hogy nemcsak a metszetet ismerte, hanem ezt a másolatot is, azt éppen a telekbeosztás ábrázolása bizonyítja. A telekszámok is erre utalnak, hiszen rendkívül nehéz, talán megoldhatatlan feladat lett volna az összes telekszámoknak kizárólag a telekkönyvek alapján a megfelelő helyre való rávezetése. Az eredeti 1758-as térképet azonban valószínűleg már Rómer sem láthatta. Erre következtethetünk abból, hogy a „régi lövölde," „új lövölde" felirat az ő térképén is szerepel (miközben Rómer a városkapuknak a térképmásolaton látható anakronisztikus ábrázolását a „kiscelli térkép" alapján korrigálta, e feliratok anakronizmusa talán elkerülte a figyelmét). Az, hogy Rómer a könyvéhez felhasznált források között nem sorolta fel az 1758-as térkép másolatát, valószínűleg szintén azzal magyarázható, hogy ezt a térképet már nem ismerhette eredetiben. Szinte bizonyosra vehető, hogy az 1830 körül még a telekkönyvi hivatalban őrzött térkép Rómer idejére már elpusztult, talán éppen az 1838-as árvízben. De ha az eredeti előkerülésére ma már szinte nincs is remény, a kitűnő állapotban fennmaradt másolat csaknem teljes kárpótlást ad, és megbízható forrásként használható, mégpedig nemcsak Pest 1758. évi topográfiájának vizsgálatához, hanem a korábbi állapot kutatásához is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a „kiscelli térkép" és az 1758-as városalaprajz nagyfokú hasonlatossága és részbeni azonossága nem véletlen, hanem a két térkép szoros összefüggéséből adódik. A köztük levő egyezések és eltérések egyaránt arra mutatnak, hogy az 1758-as térkép a „kiscelli"-nek közvetlen folytatása. Mint már Rómertól tudjuk, a valamikor a 18. század elején megrajzolt pesti várostérképet évtizedeken át folyamatosan használták, rávezetve az újabb telekhatárokat és telekszámokat. Amennyire a helyenként 487