Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

néhány ügyes műszaki alkalmazott lépett ki a vállalattól és a vetélytárs cégeknéJ helyezke­dett el. Felismervén a magas műszaki képzettséggel rendelkező, jól betanított munkaerők további várható eltávozásának káros következményeit, a vezetőség kénytelen voft úgy ha­tározni, hogy a fontos tisztviselőket kedvezmények nyújtásával bírja rá a helybenmaradás­ra. E kedvezmények egyik formájaként a megtartani kívánt alkalmazottakat felvették a vállalat által fenntartott, előzményeiben a volt Lámpagyár hasonló rendeltetésű létesítmé­nyeire visszanyúló nyugdíjintézetbe. 276 Munkásmozgalmak A Fegyvergyár és a Lámpagyár fúziója komoly szervezőmunkát kívánt a Vasas Szakszer­vezet tisztségviselőitől. A munkabérek és munkaviszonyok, valamint az azokkal kapcso­latos kérdések egységes szempontok alapján történő megítélése, a kialakított álláspont eredményes megvédése érdekében a két gyár munkásságát közös akcióba kellett összefog­niuk. E célból 1935. novemberében mindkét vállalatnál gyári értekezleteket tartottak. Az ott hozott határozatok értelmében a bizalmi testületek közös, sorozatos ülésezése kez­dődött meg. 277 Az átszervezés időszakát a vállalat vezetői — mint azt már láttuk — valóban fel­használták a munkásság elleni támadásra, a számukra nem kívánatos dolgozók eltávolítá­sára. Lényegében emiatt tört ki a sztrájk 1936. április 14-én a kőbányai telepen,levő kád­műhelyben. A megmozdulásra közvetlenül az szolgáltatott okot, hogy míg a munkások 50%-át mérhetek óta szabadságolták, addig a munkában állókat túlórázásra kényszerítet­ték. A többletmunkával megterhelt dolgozók természetesen szabadságolt társaik vissza­hívásához ragaszkodtak, tényleges foglalkoztatásuk érdekében emeltek szót. Kívánságu­kat az igazgatóság kereken megtagadta, a túlórázás ellenzőit pedig elbocsájtással fenyeget­te meg. Az ellentétek áthidalhatatlanok lévén, a kádműhely dolgozói az említett napon beszüntették a termelést. Harcukat nem koronázta siker, mert az igazgatóság bőven vá­logathatott a sztrájktörőkben, így nem került kényszerhelyzetbe és nem kellett enged­ményeket tennie. A négy hónapon keresztül tartó munkabeszüntetés nemcsak az eredeti célt tekintve bizonyult eredménytelennek, hanem következményeiben is érzékenyen súj­totta a harcot vállaló munkásokat: a sztrájkolóknak csak egy része foglalhatta el ismét munkahelyét. 278 Ugyanazon év szeptember 8-án az esztergályosok és a gépmunkások álltak le, hogy érvényt szerezzenek bérjavítás iránti követelésüknek, egyúttal pedig tiltakozzanak a veze­tő bizalmi elbocsájtása miatt. A három napig tartó sztrájk - legalábbis anyagi vonatko­zásban — eredménnyel zárult, a résztvevők szeptember 11-én újra munkába álltak. 279 Az 1937. évben már csak néhány kisebb megmozdulásról tudunk. Közös jellemzője volt e fellépéseknek, hogy a dolgozók a munka beszüntetése nélkül kapták meg a kívánt béremelést. Tárgyalások eredménye volt a kőbányai telepen levő feketeműhely eszter­gályosainak 5 filléres, az öntők 3%-os, a gépformázók 3.5%-os, valamint az öntvény­köszörűsök 6%-os órabérjavítása. Hasonlóképpen a zöld asztal mellett született az a meg­egyezés is, mely a szerszámlakatosok és idomszerészek bérét a budapesti átlag színvonalá­ra emelte fel. 28 ° 426

Next

/
Oldalképek
Tartalom