Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
Kategória 1935.dec.31. 1936.dec.31 . 1937.dec.31 . 1938.dec.31 . Munkások 1840 fő 2694 fő 3462 fő 5697 fő Tisztviselők 293 fő 308 fő 321 fő 361 fő Összesen: 2133 fő 3002 fő 3783 fő 6058 fő A táblázatból kitűnik, hogy míg a fizikai dolgozóknál több, mint háromszorosára duzzadt a foglalkoztatottak száma, addig a tisztviselők 1938. dec. 31 -i létszáma csak 23.2%-kal haladta meg az 1935. december végi állományt. A fizikai munkások számának növekedési üteme egyúttal a beruházások, a műszaki kapacitás fejlesztésének tempóját is jóval túlszárnyalta. Mindebből következik, hogy a termelés» nagyarányú felfutása döntően a géppark fokozott kihasználásából, a munkaidő meghosszabbításából, a munka intenzitásának növeléséből eredt, és csak kis részben volt betudható a műszaki színvonal tökéletesítésének. Az 1935. évi fúzió komoly változásokat eredményezett a két vállalat korábbi munkásgárdájának összetételében. Az egyesülésre vonatkozó tárgyalások befejezése és az átköltözés megindulása után mindkét, volt vállalat nagyarányú szabadságolásokat hajtott végre, melynek következtében mind a Soroksári úti, mind a kőbányai (Gergely utcai) telepen csak minimális létszámmal folyt a produktív termelés. A létszám felduzzasztása csak a költözés befejeztével indult meg. Az átszervezéssel kapcsolatban kialakult rendkívüli helyzetet a vállalat vezetői arra használták fel, hogy megszabaduljanak a számukra nem megfelelő munkásoktól. Szándékosan mellőzték a régi szervezett dolgozókat, és így a volt lámpagyári munkások közül sokan nem kerültek már át az új gyártelepre. Nem volt azonban csekély azoknak a régi fegyvergyári munkásoknak a száma sem, akiket nem hívtak vissza a szabadságolási állományból. A kiesett munkaerő pótlására az igazgatóság előszeretettel alkalmazott olyan dolgozókat, akik valamely, az államhatalom támogatását élvező munkásszervezethez tartoztak. Az 1936. évi munkáslétszám kétezer fő fölé történt emelkedésében már zömmel ez a toborzás játszotta a főszerepet. E munkásréteg beáramlása természetesen megváltoztatta az addig kialakult erőviszonyokat, a baloldali munkásszervezetek korábbi erős befolyásának gyengülését vonta maga után. 267 Az 1937—1938. évek vállalati munkaviszonyaira, a bérezéssel, munkaidővel, túlórázással, egészségügyi helyzettel kapcsolatos állapotokra a Magyar Nemzeti Munkaközpont égisze alatt megtartott gyűlések jelentései vetnek némi fényt. Az így elénktáruló kép enyhén szólva is sanyarúnak minősíthető. 268 A munkások tú(dolgoztatása állandóan napirenden volt, mondhatni megszokott gyakorlattá vált. Nem számított ritkaságnak a napi 13—14 órás munkaidő és a vasárnapi foglalkoztatás. Az már viszont ritka eseménynek számított, ha a munkás a teljesített túlórákért külön díjazást kapott. Sok jogos panaszra adtak okot főleg a kőbányai telepen maradt zománcüzem egészségtelen munkakörülményei. A zománcozó férfimunkások napi három turnusban, 60 fokos hőségben dolgoztak. Több bért kaptak ugyan (heti 30—50 pengőt kerestek), mint a más gyárakban hasonló szakmában dolgozó társaik, egészségük megóvása és munkaerejük 423
