Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
majd az eredményes fellépés befejeztével január 14-én megkezdték a munkát. Két hét telt el viszonylagos nyugalomban, amikor január 29-én 80 gépmunkásnő különböző túlzott teljesítménybeli követelések miatt hagyta abba a termelést. Az igazgatóság egyezkedni próbált, majd látván, hogy a nők ilyen alapon nem hajlandók beszüntetni bérharcukat, február 11-én - megtorlásként - a teljes munkásgárdát, 1100 embert kizárta az üzemből. A kizárás közel három hétig, március 3-ig tartott. Ezen a napon a mozgalmat elindító nők is felvették a munkát. Egy héten keresztül az újonnan módosított akkordbérek alapján dolgoztak, de megállapították, hogy keresetük így sem kielégítő, ezért március 10-én újból leálltak. Az igazgatóság most sem késett a kíméletlen válasszal: még azon a napon ismét utcára lökte az összes munkásokat. A súlyos áldozatokat vállaló dolgozók végül győztesen kerültek ki a harcból. A hosszú üzemszünetelés károsan hatott az üzletmenetre, ezért az igazgatóság a több heti kísérletezés után megegyezett a munkásokkal, akik április 4-én újból megkezdték a munkát. 234 Az 1924. évvel lényegében befejeződött a jelentősebb lámpagyári megmozdulások korszaka, a következő években már csak szórványosan került sor nyílt fellépésekre. A lámpagyári munkásmozgalmakról megállapítható, hogy azok — főleg 1924 után — nem érték el az intenzitásnak azt a fokát, melyet a Fegyvergyárban tapasztaltunk. Ennek fő oka abban rejlik, hogy a lámpagyári munkásságnak jóval kisebb része, 1929-ben mindössze 22%-a volt szervezett dolgozó. A kedvezőtlen arányszám abból eredt, hogy a vállalat összmunkásságának döntő részét a szakképesítéssel nem rendelkező és a szervezkedéstől is jórészt távol maradó dolgozók, valamint a nőmunkások tették ki. 235 VII. A FÉMÁRU-, FEGYVER- ÉS GÉPGYÁR RT. TÖRTÉNETE A FÚZIÓTÓL A GYŐRI PROGRAM MEGHIRDETÉSÉIG A fúzió Az 1935. év mind a Fegyvergyár, mind a Lámpagyár vezetősége részére a fennálló súlyos problémákkal való őszinte szembenézésnek, a keserű, de reális helyzetkép kialakításának és a leszűrt tapasztalatok alapján szükségessé vált gyökeres változtatások végrehajtásának esztendeje volt. A radikális módszerek alkalmazását mindkét vállalat aggasztó helyzete parancsolóan előírta. A Fegyvergyár már 1932 óta kénytelen volt nélkülözni a megfelelő foglalkoztatást biztosító kincstári rendeléseket. A honvédelmi igazgatás és a vállalat között kialakult igen rossz viszony következtében nagymértékben lecsökkent az üzemi kapacitás kihasználtsági foka, ez pedig a rezsiköltségek rossz elosztásában, azt követően pedig a tetemes üzleti veszteségekben nyilvánult meg. Meglehetősen bizonytalanok voltak a kincstárral szemben fennálló követelések behajtásának kilátásai is. A rossz üzletmenet nyomán ugyanakkor nagyon megnőttek a Magyar Általános Hitelbankkal szemben fennálló tartozások. 236 413
