Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

amennyit az elsőrendű életszükséglet!' cikkek ára emelkedett. Az elégedetlenség azonban ekkor már olyan méreteket öltött, hogy a munkásság a panaszbizottsági rendeletet — ahogy egy hivatalos nyilatkozatban áll — . ..,, a termelést és fegyelmet legnagyobb mértékben veszélyeztető önbíráskodási jogforrásul már is felhasználni nem átallotta."

127 A gyártelepen a hangulat az 1916 év óta már meglehetősen nyomott volt. Az igazgatóság, hogy elejét vegye az esetleges megmozdulásoknak, magyar és bosnyák katonák fegyveres őrszolgálatát vette igénybe. Egy alkalommal megtörtént, hogy a 10 órás munkaidő visszaállítását követelő munkások a szuronyos katonákkal szemben az iparvágányon egy üres vagont nekitoltak a kapunak s ennek védelme alatt a lerövidített műszak után tömegesen elhagyták a gyár telephelyét. Olischer, Blau, Nagy és Szabó főbizalmiak irányították e harcot. 128 1916 januárja és júniusa közt béremelések voltak a vállalatnál, melyek a különféle munkáskategóriáknál 2% és 40% közt mozogtak. Átlagban talán 10—20%-kal számolhatunk. Az év második felében a magkészítők újabb javítástértekel, amennyiben legmagasabb órabérük 92 fillérre emelkedett, míg a legalacsonyabb 70 filléren állapodott meg. 129 Nem kétséges, hogy ezeket a nehéz megélhetési viszonyok közt szerénynek mondható eredményeket a munkásság elszánt akarata harcolta ki. A következő, 1917. év a gátszakadást is meghozta. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete részletes jelentést tett közzé a számunkra elsősorban számbaveendő fegyvergyári eseményekről. Bár ez a munkaadók politikai állásfoglalását tükrözi, az események bemutatására mégis alkalmas. A jelentés először beszámol arról, hogy a fegyvergyári munkások másfél év alatt mintegy 20—30 esetben fordultak a panaszbizottsághoz, majd így folytatja: „A Munkásügyi Panaszbizottság működése egészen 1917. április 20-ig még eléggé racionális volt és a munkások részéről is tiszteletben tartatott. A fegyvergyári odorkovacsok kétes érdeme, hogy ez a tisztelet a munkásságban megrendült. Ugyanis a fegyvergyári odorkovacsok bérpanasza ügyében hosszas tárgyalás után a panaszbizottság elővizsgálat végzését rendelte el és az ügyet az ipari főfelügyelőségnek adta ki . . . Noha a fegyvergyári ódorkovácsoknak megígértetett, hogy a döntés április 20-tól érvényes, tehát az elővizsgálat okozta 8—10 napi késedelemből reájuk nézve semmiféle hátrány nem származik, a mintegy 50 ódorkovács e vizsgálat eredményét nem várta be, hanem nyomban sztrájkba lépett. . . A hatóság azonban ahelyett, hogy az ódorkovácsokra a honvédelmi minisztérium 1916. február 14-én kelt rendeletének szigorú intézkedéseit alkalmazva, a panaszbizottság teljesen helyes és jóindulatú eljárásának érvényt szerzett volna, a Fegyvergyár igazgatóságát az odorkovacsok követelésének teljesítésére kényszerítette. Ennek az április 20-i döntést követő elcsuszamlásnak tulajdonítható túlnyomó részben a május hó elején támadt az az elvadult állapot, mely futótűzként az összes vállalatok munkásait lángra lobbantotta, és amelyet a panaszbizottság csak a gyárakat rendkívüli áldozattal sújtó háromhónapos permanens munkával bírt lecsitítan

j "130 ^ fegyvergyári odorkovacsok eljárása a béremelés területén minőségi változásokat vont maga után. A hivatalos jelentés szerint . . .„ egészen 1917. április 20-áig' a panaszbizottság bérdöntéseinél az vétetett irányadónak, vajon az 1914. év első feléhez képest az átlagos keresetek legalább 40%-os emelkedést tüntetnek-e fel. Amennyiben a kereseteknek ez a legalább 40%-os javulása kétségtelenbeigazolást nyert, a munkásoknak ennél továbbmenő követelése nem találtatott indokoltnak. A panaszbizottságnak ez a 391