Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

bérlimitáló működése azonban ettől kezdve megszűnt és mint a béke fenntartására hivatott bérdiktáló bíróság azóta teljesen elvesztette azt a talajt, amelyre az 1916. január 17-i alaprendelet helyezte." 131 1917 májusában tetőzött a sztrájkhullám. „A Fegyvergyár, Lipták, Ganz, Weiss Manfréd, Hofherr stb. gyárak munkásainak a tanoncokat és a női munkásokat az előtérbe toló, nemcsak bérkérdéseket, hanem kifejezetten hatalmi követeléseket is kiélező, szinte ütemszerűleg a legutóbbi hét folyamán föllobbant mozgalmai az 1912. év tavaszának viszonyait visszaidézi." — írja a vasipari munkaadók érdekvédelmi szervezetének évkönyve. 132 Az újabb fegyvergyári eseményeket ismét részletesen bemutatták: ,,A leghosszabb ideig tartó és a legsúlyosabb kihatású bérmozgalommal a Fegyvergyárnak kellett megküzdenie, mely az ódorkovácsok április 20-i fellépésének sikerén felbuzdulva, május elején a gyár összes szakmabeli munkásait hasonló eljárásra tüzelte. Május első hetében a gyár összes munkásai sztrájkoltak, ami a gyárnak május 14-én végrehajtott militarizáltatása után sem szűnt meg és csak annak következtében enyhült, hogy a Panaszbizottság május 23— 24-én a gyárat rendkívül messzemenő áldozatokkal sújtó döntésekkel a munkásság kívánságait teljesítette."

133 A Vas- és Fémipar számára alakított Munkáspanaszbizottságnak a Fegyver- és Gépgyár Rt. helyiségében 1917. május 23-án és 24-én megtartott 56. ülésének jegyzőkönyve szerint a béremelések a következő módon alakultak. Az idomszerlakatosok az akkord-árak 25%-os emelését kérték. Hasonlóképpen jártak el a szerszám beállító- és ódorlakatosok. 30%-os emelést követeltek a szerszám-, a fegyverszerelő-, a szerszámgép-, és készülék készítő lakatosok. A padilakatosok a napi 16 korona kereset mellett kardoskodtak. A napszámosok a 45 filléres órabért 80-ra akarták felemeltetni, a mintaasztalosok 125 fillér órabér helyett 176 fillért kértek. Az egyéb statisztikai iratanyag is részletesen beszámol az április eleje óta permanensen jelentkező bérkövetelésekről. Ezek a követelések a bérek megemelésén túl (a tanoncok pl. 100%-os óradíj javítást kértek) magukban foglalták a 40%-os drágasági pótlék elnyerését, annak ellenére, hogy 1916. november 5-től a gyár szakmunkásai általánosságban 30%-os drágasági pótlékot élveztek. 134 A Panaszbizottság a munkásokkal alkudozó gyárigazgatóság oldalára állt és a követeléseknél jóval mérsékeltebb béremeléseket határozott el. Mindezeken felül a férfiaknál 20, a nőknél 25%-os drágasági pótlékot engedélyeztek. Az első pótzászlóaljnak a gyárba vezényelt 42 katonája a munkásokkal egyenlő elbánásban részesült. 13S A panaszbizottsági ülésen a gyárat Klemm Károly igazgató, Kann Iván irodafőnök, a munkásokat Malasits Géza és Horovitz Gábor szakszervezeti titkárok, továbbá a nagy számban jelen levő fegyvergyári munkások képviselték. A fegyvergyáriak elszánt harcának egyik speciális okát abban véljük felismerni, hogy az alapbérezés és a kereset a különböző szakágazatokban ekkor már általában alatta volt a más vállalatoknál fizetett béreknek. Az 1917. év januárjában felvett statisztikai kimutatások erre bőséges anyagot szolgálatnak. 136 Az 1917. évi munkás megmozdulások egyébként általánosságban is. kb. 25%-os béremelést eredményeztek. 137 1917 nyarán lezajlott a második tanonc-sztrájk (az első 1914 őszén volt), mégpedig béremelési eredményekkel. A gyár hadiüzemi parancsnoka viszont egyre gyakrabban alkalmazta a munkásokkal szemben a megtorlásnak azt a módját, hogy ,,a gyanús eleme392