Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
te a túlórák százalékos díjazását. Emiatt 1915 januárjában tárgyalások kezdődtek. Az órabéreknél a vállalat már ekkor hajlandó volt a 25 %-os pótlék megfizetésére. Az akkordmunkások számára azonban a megnagyobbodott gyártási szériák ellenére is csak a kisszériákra megállapított béreket engedélyezte. Ekkor ebbe a döntésbe a munkásság állítólag bele is nyugodott. A munkásság kis része valóban kapta a 25 %-os pótlékot. 1 2 Éppen ezért most csak az akkord-kérdést tűzték napirendre. A munkaadók érdekeinek szószólója szerint. . ." a fegyvergyártásban, ahol a munkaidő napi 11 és 1/2 óra, az akkordok változatlan meghagyása révén az összes ott dolgozók az 1914. július 25-i keresetnél ma átlagban 41 1/2 %-kal keresnek többet." A gép és szerszámgyártásban a felemelt sorozatok ellenére, változatlan akkordok meghagyása mellett az összes alkalmazottak átlagos keresetemelkedése 38%-ra rúg. E százalékos arányszámok mindkét esetben a háború előtt már itt dolgozó munkásokra és a teljes munkaidőre vonatkoztak. A munkaadók érdekeik védelmében kimerítő statisztikai adatokat sorakoztattak fel. Ezekből megtudható, hogy 1916 január első 2 hetében 4090 alkalmazott volt a gyárban. Ebből 278 tanonc, 3812 munkás és munkásnő, kisegítő leány és fiú. Közülük 3120 dolgozott a fegyvergyártásban, s csak 692 a gépgyártásban. A fegyvergyártásban foglalkoztatottak közül 1293, vagyis 41.4% volt a szakmunkás (szerszámlakatos, lakatos, vizsgáló, stb.), míg a többiek gépmunkások, napszámosok, napszámosnők, gépmunkásnők, napszámosleányok és kisegítő munkásgyerekek voltak. A napi kereset itt 10 korona 12 fillért tett ki, ami évi átlagban személyenként 3440 koronát jelentett. Ezzel szemben a gép- és szerszámgyártásban alkalmazott 692 fő közül 278, vagyis 40% volt a szakmunkás. A többi udvari és szállítási napszámos, tisztogató, napszámosnő, napszámosleány, tisztogatónő és leány, valamint kisegítő gyerek. Itt az átlagkereset napi 7 korona 65 fillér volt, egy évben fejenként 2.601 korona. A gyár egészében a napi kereset 9 korona 30 fillér, az évi átlag pedig 3.162 korona volt. A beadvány végül azzal a megállapítással zárult, hogy a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kötelékébe tartozó gyárak közt a Fegyveres Gépgyár Rt. a munkabérek tekintetében a legelső helyet foglalja el . 123 A munkásérdekeket képviselő Malasits Géza azonban — úgy látszik megelőzően — jegyzőkönyvet vett fel a fegyvergyári eseményekről. Ebben leszögezte, hogy . . . „ a munkások nem nyugodtak belé az ügy ilyetén elintézésébe, minthogy azonban a vállalat katonai parancsnokság alatt áll, másrészt az 1912-ik évi 68-ik törvénycikk rendelkezései megfosztják a munkásságot szabad elhatározási és cselekvési jogától, ennél fogva nem tehettek mást, mint kénytelenedetten belenyugodtak az Igazgatóság válaszába." 12 E jegyzőkönyvre a munkaadók is elkészítették a maguk válasz iratát „Megjegyzések Malasits Géza albizottsági tag jegyzőkönyvéhez" címmel. Ebben azt állítják, hogy a munkásság újabb követelései, melyek az 1915 januárjában adott engedmények továbbfejlesztését célozzák, „teljesen indokolatlan" jellegűek. A régi megegyezés a munkásság részére 43.7 %-os jövedelem-emelkedést jelentett. 125 A vitát a munkaadók ezzel lezártnak is tekintették. Álláspontjuk mindenben azonos volta Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének felfogásával, mely szerint . . .,ßhol. . . egy gyárban a kereseti viszonyok javulása olymértékű, hogy a szóbanforgó 20%-os pótlék bennfoglaltatik, a pótlék megfizetése jogosan nem kívánható." 126 A Magyar Gyáriparosok Oszágos Szövetsége azt is világosan leszögezte, hogy a munkabérek nem emelkedhetnek ugyanannyit, mint 390
