Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
okait kutatjuk, elsősorban a háborús nélkülözésekre, és nyomorra kell a figyelmünket fordítanunk. 1915 novemberében kelt az a miniszterelnökhöz címzett beadvány, melyben a különböző ipari és kereskedelmi érdekvédelmi szervek világosan leszögezik, hogy az élelmiszerek árának a hadiállapot beállta óta bekövetkezett, mintegy 130%-os emelkedése jóval felül múlja a munkabérek időközben történt emelkedését. Emiatta városi lakosság, a munkásság és a kisebb fizetésű hivatalnokok nélkülöznek, és csökkent munkateljesítményük értéke is. 117 A kormányzat, hogy elejét vegye minden esetleges,,rendbontásnak", 1916. január 17-én megjelentette a „munkásügyi panaszbizottságokéról szóló 18.950/1915. H.M.eln. 20-b.sz. rendeletét. A Fegyver- és Gépgyár Rt. sok munkát adott a panaszbizottságoknak. A gyár munkássága nevében már 1916. február elsején megfogalmazták az első beadványt. Ebben a Honvédelmi Miniszter idézett rendeletére hivatkozva kérték az igazgatóságtól . . .„1./ az 1914. évi július hó 25-éig érvényben volt 57 1/2 órás munkahét visszaállítását, vagy a túlórákra és éjjel dolgozott munkaórákra 25, vasár- és ünnepnapokon dolgozott órákra 50 %-os pótdíjat. 2.1 a gépek javításából, anyaghiányból, vagy egyéb üzemzavarokból eredő szünetelések megtérítését, 3./ az órabérben dolgozó munkások órabérének a háború következtében beállott megélhetési viszonyokhoz való megállapítását." Aláírók ,,a gyár munkásainak megbízásából" Hornitsek Ignác, Márth Gábor, Rabitsch Emil és Mihályi Ferenc. 118 Az igazgatóság válaszát pontosan nem ismerjük. Annyi azonban bizonyos, hogy a kérelem körül rövidesen komoly vihar támadt. A katonai parancsnok február 9-én megtiltott a gyár területén minden csoportosulást. 119 A munkások viszont felsorakoztatták maguk mögött érdekvédelmi szervüknek, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének segítségét és a háborús állapotokra való tekintet nélkül sztrájkba léptek. A munka beszüntetésre 1916. február 11-én került sor. A közvetlen ok a túlmunkákért kért 20%-os pótdíj fizetésének az igazgatóság részéről történt elutasítása volt. A február 6-a óta ,,amerikázó" munkások bizalmi férfiát a katonai parancsnok megtorlásképpen bevonultatta, mire a munkások nagy része a gyárból kivonult. A 10 bizalmi férfi visszatérése után, 1916. február 13-án a rend helyre is állt. 12 ° A harc azonban a legális eszközök igénybevételével tovább folyt. A rendőrségi jelentés szerint a munkások a háború előtti 10 1/2 óra helyett 12 órát dolgoztak, de a különbözetért az igazgatóság 25% pótdíjat fizetett. Nem kaptak azonban semmi többletet az akkord munkáknál, mivel itt a gyár vezetőségének állítása szerint a gyártási módok könnyítése 50%-os kereseti többletet eredményezett. 121 Március 5-én a gyárban tárgyalások kezdődtek, melyeken résztvett az albizottság két kiküldött tagja: Méhely Kálmán és Malasits Géza. A gyár vezetőségét Klemm Károly igazgató helyettes, Kann Iván irodafőnök és Erdős Gyula h. főnök képviselték. A munkások megbízottai Homicsek Ignác esztergályos, Márki Géza szerszámlakatos, Mihályi Ferenc esztergályos, Rabitsch Emil mintakészítő és Tomanovits István vasgyalusok voltak. A tárgyalások lényegében a túlórák díjazása körül folytak. Malasits a túlórákért 20%-os különdíjat kért. Ezt azonban Méhely rögtön visszautasította. Érvelésében visszatekintett az utóbbi évek történetére. A munkásság először 1914 decemberében kér389
