Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309
vényhatósági bizottság tagjaiból alakított 17 tagú ellenőrző bizottságnak tartozott beszámolni. A polgármester kinevezési jogköre tovább bővült, de fontos állások betöltésénél a főpolgármester előzetes beleegyezési joga is kikötést nyert a törvényben. A törvényhatósági bizottság tagjainak számát a törvény 108 választott és 22 örökös tagra csökkentette, ügykörében csak a nagy összegű, jelentős ügyek maradtak. A szakbizottságok tanácsadó testületként működtek. A főpolgármester jogainak kiterjesztése — a már említett rendkívüli szerepkörön túl — a fővárosi számszéknek a főpolgármester alá történő rendelésében is megnyilvánult. Egyébként gazdasági vonatkozásban is a polgármester egyéni felelőssége került kiemelésre. A törvény egy másik fontos rendelkezése a főváros nem kereskedelmi formában működő üzemeinél az üzemi választmányok kötelező megalakítása és ügykörének szabályozása. A korábbi és nem minden üzemnél működő üzemigazgatóságoknak biztosított intézkedői jogkört a választmányok nem kapták meg. Az új üzemi választmányok tanácsadó, véleményező és ellenőrző jogkörrel rendelkeztek. A törvény indoklásában szerepelt először a nem kereskedelmi társaság alakjában működő közüzem szabatos fogalmi meghatározása is. Eszerint a fővárosi üzemeknek e csoportja nem önálló jogi személy, vagyonuk a fővárosnak külön e célra rendelt saját vagyona, tulajdonosuk kizárólag a székesfőváros közönsége és ennek megfelelően működésük szabályozásánál a szorosan vett törvényhatósági igazgatás, továbbá az ezzel kapcsolatos kormányhatósági felügyelet és ellenőrzés teljes mértékben érvényesül. Az állami ellenőrzés még hatályosabbá tételére e szorosan kézben tartott közüzemekhez a törvény miniszteri biztosokat rendelt állítani, akik akár a polgármester határozata ellen is óvást emelhettek. A kereskedelmi társaság alakjában működő üzemekhez js miniszteri biztost állított a törvény. E vállalatoknál a biztosnak csak észrevételezési joga volt a sérelmesnek vélt intézkedésekkel szemben. Egyéb vonatkozásokban a törvény e szakasza szinte változtatás nélkül átvette az 1930-as törvény előírásait. Az 1934:XH.tc. az ellenforradalmi rendszer negyedik fővárosi törvénye volt és ez a törvény a másfél évtizedes jogalkotási folyamatban megfigyelhető autonómia ellenes, antidemokratikus tendenciáknak a leginkább adott teret. A törvény megnövelte a Gömbös-féle ellenforradalmi-fasiszta jellegű államhatalom és kormány befolyási lehetőségeit. A kormányellenőrzés bővítése és pontos szabályozása is e célt szolgálta. A törvény előírásai nyomán végrehajtott változtatások a törvényhatóság szervezeti kereteit alkalmassá tették a kormányelhatározások közvetlen és haladéktalan keresztülvitelére, az ellenzéki pártok szerepkörének lényeges csökkentésére, a fővárosi tisztviselői kar fokozottabb kézben tartására. 30 A törvény intézkedései alapján — párhuzamosan a gazdasági életben megfigyelhető kisebb mérvű konjunktúra kialakulásával — 1936/1937. fordulójára befejeződött a főváros szanálása. A költségvetés kiegyensúlyozódott, nem utolsósorban a közüzemi tarifák felemelése következtében. Az újból megnyíló kölcsönfelvételi lehetőségek révén — ebben az évtizedben a közületi szervek belföldi kölcsönei domináltak — folytatódhatott a fővárosi beruházási gyakorlat. A közüzemek gazdasági jelentősége megnőtt. 31 304
