Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309
megengedettek voltak Az új fővárosi törvény azáltal, hogy a 3. bek.-ben kimondotta a főváros érdekeinek a községi részvénytársaságokban kiküldöttek útján történő képviseletét, lényegében a fenti állapotokat szentesítette. 25 A kormány ellenőrzési jogkörének, a belügyminiszter főfelügyeleti jogának, a főpolgármester megnövekedett ellenőrző hatáskörének megállapításán és részletes leírásán túl az 1930:XVIII.tc. egy új fővárosi, részben a városigazgatástól független gazdasági ellenőrző hivatalnak, a főpolgármesternek alárendelt székesfővárosi számszéknek a felállításáról is intézkedett. A kormányzat az új ellenőrző intézmény felállításánál szintén az államigazgatás analógiájára járt el. Az állami vagyonkezelést a kormánytól jogilag független szerv, a legfőbb állami számszék, ellenőrizte s a fővárosi számszék felállításával lényegében azonos ellenőrzést és felügyeleti rendszert kívánt a kormány a főváros nagyarányú vagyonkezelése területén bevezetni. Az 1930:XVIII.tc. városgazdasági és közüzemi vonatkozásban nem kívánta a kialakult állapotot alapvetően megváltoztatni. Célja csupán bizonyos rendezés, normalizálás s minimális szabályozás volt. Alapvetően újat csupán az ellenőrzés bővítése hozott, amelyre vonatkozóan az új fővárosi törvény a megelőző jogszabályokon túlmenve, meglevő hatásköröket tovább bővített és egy teljesen új ellenőrző szerv felállítását is előírta. Alapvető változást azonban a fővárosi közüzemek és a közvagyon kezelése, a főváros háztartásának vezetése, és szabályozása tekintetében az új városi törvény sem hozott. A kormány által bejelentett közüzemi törvénytervezet benyújtása pedig tovább váratott magára. Az 1929—1933. évi gazdasági válság kihatása a főváros pénzügyi helyzetére A gazdasági válság hatására az ország és a közületek helyzete állandóan romlott. A gazdasági élet kereteinek összeszűkülése, a termelés, a bel-és külkereskedelem hanyatlása az adóbevételek visszaesését eredményezte. Megnevekedett a munkanélküliek és a szociális gondoskodásra rászorulók száma. E helyzetben a közületi gazdálkodás fokozottabb ellenőrzésének szükségessége egyre nyilvánvalóbbá vált. Különösen az országosan működő több mint 600 közüzem rendezetlen helyzete okozott problémát. A Gömbös kormány egyéb belpolitikai tervei miatt — nem akarva fokozni az amúgy is meglevő ellenállást — hasonlóan az előző kormányokhoz, szintén nem szánta rá magát a közüzemi terület különféle érdekekkel át- meg átszőtt területének általános rendezésére. A közvélemény nyomására — mely részben a közüzemek árdömpingje, részben az egyre tömegesebbé váló panamák nyomán alakult ki s vált egyre jelentékenyebbé — mégis valamit tenni akarva megalkotta a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságát (4600 1933. ME). A pénzügyminiszter alá rendelt s alig két tucatnyi személyzettel ellátott ellenőrző szerv jogot nyert mindazon köztámogatásban részesülő részvénytársaság és szövetkezet felülvizsgálatára, melyeknél a támogatás összege a 100 000 pengőt, vagy az állami, törvényhatósági, községi vagy közalapítványi érdekeltség mértéke az alaptőke 20%-át meghaladja (2. §). A rendelet későbbi szakaszában (24. §) kimondja, hogy az ellenőrzés bármely alakban működő közüzemre kiterjesztendő. Az ellenőrzés módja főleg az éves számadások vizsgálatára terjedt ki s erősen könyveléstechnikai jelleget öltött az 1930-as évek második felében. 26 302
