Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

újjáalakításáról) 23. §-a kimondotta, hogy a főváros javadalmait, vagyonát vagy gazdálkodását érintő törvényhatósági bizottsági határozatok ellen a belügyminiszterhez lehet fellebbezni, és az ily határozatok csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajthatók végre. A 24. § pedig a belügyminiszter vizsgálati jogát erősítette meg a közigazgatási, ügyviteli és gazdasági (pénzkezelési, üzemi) vonatkozásokban. E rendelkezésekkel kapcsolatban megállapítható, hogy míg a 23. §-ban foglaltak az 1872. évi fővárosi törvény előírásaihoz képest csupán finomítást vagy pontosítást jelentettek, addig a 24. §-ban rögzített belügyminiszteri felülvizsgálati jog már valamelyes állami belenyúlást tett lehetővé a fővárosi autonómia területére.

14 Az 1924:XXVI.tc. (A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezése) a Wolff párti városvezetés és a Bethlen kormány között a főváros feletti hatalmi harc kiéleződésének időszakában látott napvilágot. Célja a Wolff párt hozzá nem értő és szubjektív szempontokat követő várospolitikája következtében a fővárosban megerősödő polgári-liberális és szociáldemokrata befolyás háttérbe szorítása, a fővárosi hatalmi viszonyoknak az autonóm jogok korlátozásával történő kormányfelügyelet alá vonása és a kormány városi pártja, az ellenforradalmi-konzervatív-arisztokrata, a nemzeti-liberális burzsoázia és egyes mérsékelt keresztényszocialista csoportokat összefogó Községi Polgári Párt választási céljainak szolgálata. A törvény gazdasági vonatkozású fejezeteiben hangsúlyozottan rögzíti a belügyminiszter főfelügyeleti jogkörét s az ezzel kapcsolatos részletes eljárási és intézkedési szabályokat. A 20. § (1) bekezdése új elemként tartalmazza a megvizsgálási jog fenntartása mellett a vizsgálat eredményeként felügyeleti jogkörben szükségessé váló intézkedések meghozatalát. A (2) bekezdés a fővárosi üzemek és vagyontárgyak összességére kiterjedően rögzíti a belügyminiszter intézkedési jogkörét. A törvény e szakasza külön kiemeli, hogy a megvizsgálási és intézkedési jogkör abban az esetben is fennáll, ha a fővárosi vagyoni érdekeltség kezelését külön jogalany látja el. A (3) bekezdés a költségvetés jóváhagyásának kötelezettségét emeli ki.

15 Az 1872., az 1920. és 1924. évi fővárosi törvények összevetésénél megállapítható, hogy az újabb szabályozások lényegében nem sokat módosítottak az alaprendeleten. Az 1924:XXVI.tc. 20. § (1) előírásai a vizsgálatokkal kapcsolatos intézkedések jogáról értelemszerűen következtek a belügyminiszter felügyeleti jogköréből s a (2) bekezdésben foglaltak is csupán e már meglevő felügyeleti jogkörnek a mintegy félévszázados fővárosfejlődés során képződött új intézményekre és vállalatokra való kiterjesztését mondották ki. A törvény indokolása szerint a belügyminiszter nemcsak a főváros saját tulajdonában és házi kezelésében levő vagyonát, üzemeit és vállalatait vizsgálhatja meg e rendelkezés alapján, hanem ez a joga kiterjed mindazokra a vagyontárgyakra, közüzemekre és közérdekű vállalatokra, amelyekben a fővárosnak jelentékeny vagyoni érdekeltsége van, függetlenül attól, hogy bérbe vannak adva, véve, vagy részvénytársaság, esetleg más jogi alakulat kezelésében állnak. A pótlás a változott viszonyok miatt vált szükségessé és csupán a felügyeleti jog teljessé tételét szolgálta. A törvényjavaslatot a belügyminiszter 1923. december 14-én nyújtotta be a képviselőházban, de harmadszori olvasásra — az ellenzék elkeseredett ellenállása miatt — csak egy év múlva, 1924. december 18-án került sor. A belügyminiszter mégis a kiélezett fővárosi politikai helyzetre és a közelgő törvényhatósági választásokra tekintettel, már 295