Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Póth István: Pest-Buda – az egyetemes szerbség kultúrközpontja = Pest-Ofen, ein Kulturzentrum der Serben 225-240

Egy idézet a Matica srpska 1846. évi közgyűléséről szóló tudósításból meggyőzően szemlélteti Pest város és a pesti vásárok jelentőségét a szerbek életében: "A vásári időszak összegyűjtötte a szerbeket a magyar királyság minden részéről... de a szomszédos Szerbiából és Boszniából is feltűnt néhány szerb ember, sőt magából Bulgáriából is érkezett a nép kulturális felemelkedésének egy-egy szerelmese. S ez a körülmény, hogy népünknek minden irányból jött fiai itt találkozhatnak, különösen Pesten, figyelmet érdemel, mert ez egyik helységben sem történik meg, ahol népünk él. így tehát mintha maga a természet határozta volna meg, hogy Pest legyen irodalmunk központja, bár e városban az állandó szerb lakosság a tized részét sem teszi ki annak a számnak, mely egyes népünk által lakott nagyobb városokban található.. ."

24 A pest-budai szerb sajtó. Figyelemre méltó Pest-Buda szerepe a szerb sajtó történetében. Már említettük, hogy a Letopis (az első kötet címe Serbska Letopis volt) itt látott napvilágot 1825-ben, majd néhány évtizeden keresztül itt szerkesztették és az Egyetemi Nyomdában nyomták. A Matica Újvidékre való áthelyezése óta ott szerkesztik és ott jelenik meg. A havonta megjelenő folyóirat mai címe Letopis Matice srpske. A tudományos igényű és "magas" irodalmi szövegeket megjelentető Letopis nem elégíthette ki a szélesebb olvasórétegek igényeit a múlt század harmincas, negyvenes éveiben, ezért Teodor Pavlovié (1804-1854), a Matica titkára 1835-től 1847-ig egy szórakoztató, gazdagon illusztrált hetilapot adott ki Pesten Serbski Narodni List (Szerb Néplap) címmel és néhány év múlva ugyanitt a hetente többször megjelenő Serbske Narodne Novine (Szerb Népújság) (1838—1848) című újságot. A szélesebb szerb városi, kisvárosi rétegek műveltségi szintje, nemzeti öntudata igényelte a saját nyelvén írt szórakoztató olvasmányokat és szívesen fogadta Pavlovié jól szerkesztett, szépen illusztrált lapjait, melyek művelődési kérdésekkel is foglalkoztak és irodalmi szövegeknek is helyet biztosítottak. Rövidebb ideig való megjelenésük miatt is kisebb jelentőségűek a Magazin za Hudozestvo i Modu (Művészeti és Divat-magazin) (1838—1839) és a Pestansko Budimski Skoroteca (Pest-Budai Futár) (1842-1844), melyekben szintén találhatók illusztrált irodalmi olvasmányok, hírek, tudósítások a kulturális életből. Említésre méltó még a Serbska Péela (Szerb Méh) (1830—1841) c. gazdag tartalmú, évenként megjelenő almanach is. A fentiekből megállapítható, hogy Pest—Budának nem elhanyagolható helye van a szerb sajtótörténetben. Pest—Buda jelentőségét a szerbek kulturális múltjában még több esemény is alátámasztja. 232