Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Póth István: Pest-Buda – az egyetemes szerbség kultúrközpontja = Pest-Ofen, ein Kulturzentrum der Serben 225-240
A szerb színházi élet kezdetei. A magyarországi szerbek körében jelen volt, élt a régi haza tradíciója. Érdeklődéssel, együttérzéssel figyelték a szerbiai eseményeket, különösen az 1805-ös felkelés fejleményeit. Magától értetődik, hogy nagy jelentőségű esemény volt társadalmi és kulturális életünkben a török elleni szerb felkelés élén álló legendás hírű Karadjordje tetteiről szóló magyar dráma színrevitele a Rondellában 1812-ben. Egyedülálló élményt jelentett számukra, hogy Balog István:. Cserny György c. vitézi játékában a kor legismertebb szerb szabadsághőse jelenik meg a színpadon harcostársaival együtt. A színpadi képet színesebbé tették, az élethűséget fokozták a parasztok csoportjai festői népviseletben. (A ruhákat erre az alkalomra a pesti szerb polgárok szerezték be.) 25 A nagy színházi élményt erősítette és megsokszorozta az a körülmény is, hogy a nagytehetségű, fiatal, de már népszerű Széppataky Róza, a későbbi Déryné szerb nyelven énekelt. (A híres színésznő feltehetően magyaros kiejtéssel előadott szerb dalai voltak bizonyára az első szerb szavak, melyek igazi színpadról valaha is elhangzottak.) A közönségsikerről a művésznő visszaemlékezéseiben széket mondja: "Volt dicsőség, volt tapsvihar, én még kis életemben olyat nem kaptam, de akkoriban még tán senkisem. Volt minden dal végével fórázás, kihívások." 26 Balog István a darab színész-szerzője is részesült a nagy sikerből. A váci utcai jómódú szerb kereskedők gazdag ajándékokkal egészítették ki szerény tiszteletdíját, mint ahogyan erről Balog önéletrajzában részletesen beszámol. 27 Úgy látszik az a körülmény sem hatott zavarólag a szerb nézőkre, hogy a harcosok és parasztok magyar nyelven beszéltek a színpadon. A szerb nyelven előadott dalok sok mindenért kárpótolták őket. A színházlátogatók, tekintet nélkül nemzeti hovatartozásukra, nyilván lelkesedtek, tűzbe jöttek, mikor látták, hogy Karadjordje hős katonáival legyőzi a törököt és felszabadítja Belgrádot a magyarok és szerbek évszázados közös ellenségének hosszan tartó uralma alól. Az előadás bizonyára felejthetetlen élmény volt minden néző, de különösen a szerbek számára. Az első szerb felkelés vezetőjéről szóló magyar színdarabot a hatóságok a bemutató után betiltották. (A bécsi kormány valószínűleg nem akarta Törökországhoz fűződő viszonyát rontani.) Később ismét színre vitték Balog István drámáját, s nemcsak magyarul, hanem szerb nyelven is. A darabot Joakim Vujic alkalmazta a szerb színpadra és 1843-ban könyvalakban is kiadta. A Cserny György 1812-es bemutatója a magyar-szerb kultúrkapcsolatok történetében előkelő helyet foglal el, annál is inkább, mert ehhez az előadáshoz kapcsolódik a szerb színháztörténet egy még jelentősebb, korszakalkotó eseménye. Felbuzdulva a magyar szerbtárgyú színmű közönségsikerén az abban az időben Szentendrén tanítóskodó Joakim Vujic megszervezte az első nyilvános (nem iskolai) szerb színielőadást, s ezért és további munkásságáért a "szerb színészet atyja" megtisztelő címet kapta az utókortól. Vujic szerb műkedvelő társulatával 1813-ban a pesti Rondellában mutatta be Kotzebue az akkori közkedvelt német szerző Papagáj c. müvét, melyet ő maga alkalmazott a szerb színpadra Krestalica címmel..A Pesten működő magyar társulat ehhez az előadáshoz 233
