Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Póth István: Pest-Buda – az egyetemes szerbség kultúrközpontja = Pest-Ofen, ein Kulturzentrum der Serben 225-240
Említettük, hogy a szerbek itt saját életmódjukat folytatták. így megőrizték nyelvüket, vallásukat, s megtartották szokásaikat. A továbbiakban a szerb kulturális múlt olyan eseményeivel foglalkozunk, melyek az egyetemes szerb kultúr- és irodalomtörténet szempontjából sem elhanyagolhatók és a két dunaparti magyar városhoz kötődnek. Szerb könyvek, sajtótermékek nyomtatása, kiadása és árusítása. A szerb irodalom fejlődése szempontjából igen jelentős az a körülmény, hogy a budai Egyetemi Nyomda, miután 1796-ban Stefan Novakovié bécsi nyomdáját megvette, privilégiumot, szerzettcirillbetűs kiadványok nyomtatására. Ettől az időponttól kezdve, néhány évtizeden keresztül minden cirill betűvel írt könyv, folyóirat, almanach, naptár, tankönyv és újság szinte kizárólag ebben a nyomdában látott napvilágot. E tény jelentőségének súlyát akkor mérhetjük le valóban, ha tudatában vagyunk annak, hogy Belgrádban, de Újvidéken is csak a múlt század harmincas éveiben kezdtek szerb nyomdák működni. A budai Egyetemi Nyomda előjoga már önmagában is jelzi azt a fontos és nagy szerepet, melyet általában a szerb kultúra és különösen a szerb irodalom fejlődésében betöltött. Különösen, ha azt az el nem hanyagolható körülményt is szem előtt tartjuk, hogy a privilégium érvényességének ideje egybeesett azzal a korszakkal, amikor a szerbek nemzeti öntudata mindjobban erősödött, s amikor a saját nemzeti kultúra iránti igény és a saját nyelvű olvasmányok iránti követelmény napról napra fokozódott, fejlődött. 1778 és 1849 között kb. 600 szerb nyelvű kiadvány jelent meg az Egyetemi Nyomda gondozásában 20 , ami abban az időben tekintélyes mennyiséget jelentett. Ezek között a szerb irodalom több jelentős alkotása, néhány kiemelkedő író műve is található. Igy Dositej Obradovic (1739—1811) a szerb felvilágosodás legnagyobb alakjának, és a szerb nyelvi és irodalmi reformküzdelmek élén álló Vuk Stefanovic Karadzic néhány műve, továbbá D/ura Danicic (1825-1882) Karadzic közvetlen munkatársának, a nyelvi és helyesírási reformok elméleti megalapozójának Rat za srpski jezik i pravopis (1847) (Harc a szerb nyelvért és helyesírásért) c. alapvető tudományos munkája, valamint Lukiján Musickmak a szerb klasszicizmus élenjáró költőjének kötetei és Jovan Sterija Popovic a korszak kiemelkedő drámaírójának számos alkotása. A 18. sz. végén és a múlt század első felében, a szerb olvasóközönség nevelésének kezdeti időszakában, fontosabbak voltak azok a ma már szinte elfelejtett kalandos, érzelgős regények, elbeszélések, hősköltemények, bibliai legendák, melyek felkeltették a polgári, még inkább kispolgári elemek érdeklődését, s így nagy mértékben hozzájárultak az olvasás elterjedéséhez, az olvasási igény felébresztéséhez. Különösen kedveltek voltak az "édes stílusban" írt szentimentális regények a már említett Milovan Vidakovic tollából, melyek sok kiadásban láttak napvilágot az Egyetemi Nyomdában. Ugyanitt kerültek kiadásra a szélesebb néprétegeknél mindig népszerű naptárok, az iskolai tankönyvek és idő230
